Zenblog

januar

2011-01-24T00:32:00.000-08:00

Regota nem irtam, mert amint a gondolatok elengedesevel vagyok elfoglalva, nem igazan jon, hogy irjak. Kozben egy irto heves treningperioduson vagyok tul. Oktoberben ket Osesshin volt egymasutan, utana pedig felmentem a hegyre, es a pagodaban ultem egyedul meg egy hetig. (Majd teszek fel rola kepet.) Utana volt az itteni nagy unnep, az alapito unnepe, majd novemberi sesshin, majd szinten ket osesshin decemberben. Beloluk az egyik a Rohatsu, amit Buddha szuletese alkamabol ulunk vegig lehetoleg alvas nelkul. Napi ket-harom ora alvassal meditaltam vegig a hetet, maig nem ertem hogyan? Rogton utana volt egy ugynevezett visszhang sesshin (reverberation sesshin), amit nagyon nehezen viseltunk, mert mar semmi eronk nem maradt. Volt hogy csak ultem, es neztem mint hal a szatyorban, mert a spiritualis energiam annyira eltunt, hogy egyetlen legzest sem tudtam vegigvinni szepen, hosszan, ahogy itt tanuljuk. Aztan ket napra ra egyszerre csak visszajott, mintha bekapcsoltak volna az aramot, es melyebbre jutottm hirtelen, mint barmikor. Erdekes dolgok ezek. Utana volt az itteni legnagyobb buli, a Toji Toya, ami a leghosszabb ejszakat jelenti, mert dec. 21-re esik. Vegre rengeteg kaja meg pia a sok onmegtartoztatas utan. Utana az ev elejei unnepek, amelyek a japanoknak olyan fontosak. Most januar vegen lassan veget er az osszi-teli ulesszak, es februartol uj elet indul, a kolstorbeli tisztsegek ujraelosztasaval.

Itt kovetkezik egy rovid iras arrol, amit mostanaban megtapaszatalok es megertek a gyakorlasrol, mndenkinek jo olvasast kivanok!

Most meg csak a gyakorlas terapias reszenel vagyok, amikor szepen egyre jobban latja az ember, hogyan is mukodik belulrol. Minden apro rezduleset a leleknek latni tudom, amikor csendes az elmem. Ugy kell ezt elkepzelni, hogy korabban folyamatosan zakatoltak a gondolataim, amelyektol nem voltam kepes latni, hogy mi zajlik bennem. Tenylegesen, a fatol nem lattam az erdot, nem vettem eszre, hogy a gondolatfolyam szinte folyamatos, es csend szinte soha nincs. De ahogy tisztul a kep, ugy tunnek fel, kapnak megvilagitast az engem motivalo erzesek es gondolatok. Es mivel a meditacioban tapsztalatot szereztem, hogyan lehet nem figyelni egy-egy erzesre, gondolatra, neha kepes vagyok kilepni ezek befolyasa alol. Szepen lassan megy persze mindez, mondjuk naponta egyszer-ketszer sikerul elcsipnem, es megallitani egy-egy folyamatot, amirol korabna azt hittem, a “szemelyisegem”. Sesshin alatt talan tobbszor. De a tendencia novekvo, igy elobb utobb egyre tisztul, illetve gyengul maga a szemelyiseg.

Latom, hogy az egom nem all masbol mint, szokasokbol. Ha eddig azt gondoltam, hogy en egy olyan ember vagyok, aki el-hal a biciklizesert, de utal takaritani, akkor mi tortenik "velem" ha ezt feladva abbahagyom a biciklizest, es elkezdek rendszeresen takaritani? Megtorik bennem valami, mas emberre valok? Ha peldaul azt gondoltam, hogy a testem vagyok, akkor mi tortenik "velem" alvas kozben, amikor nem erzem a testemet? Vagy mi tortenik akkor, ha elveszitem a jobb karomat? Eseteleg a szemelyisegem reszeve teszek egy ezzel kapcsolatos traumat, ami valojaban rengeteg negativ gondolat es erzes, de EN ugyanaz maradok nem igaz? Ez EN-seg erzesenek a folytonossaga nem szunik meg.

Igy van ez MINDENNEL. Egeszen az eves, alvas, beszed feladasaig el lehet menni, mikozben magunknak mondogatjuk, hogy ezt is el tudom hagyni, meg ezt is el tudom hagyni anelkul, hogy az EN-seg eltunne. Persze erdemes a testet nem megolni es valamennyit enni, meg aludni, es persze kommunikalni is kell, hiszen ez a vilag resze. De a Zen azt tanitja, hogy csinaljunk mindent, amire jozan esszel szuksege van az embernek, egeszen a szorakozasig, viszont ne ragaszkodjunk semmihez. Ne hagyjuk hogy az egonk tul-evesre, tul-alvasra, szoszatyarsagra vezessen minket. Legyunk mi az ur a hazban.

A nyugati pszichologia eros, egeszseges self kifejlesztesere torekszik, amelyik ismeri sajat magat, es kepes a valosaghoz alkalmazkodni. Itt talalkozik a buddhista gyakorlassal, hiszen a fent leirt belso latas az ego megismereset, es kulonbozo reszeinek elfogadasat teszi lehetove. Vannak olyan kellemetlen reszek (nem kivanatos erzesek, olyan beidegzodesek, emelyekre nem vagyunk buszkek), amelyek ujra es ujra felbukkannak, es latszolag tehetetlenek vagyunk veluk szemben. Ezekkel a mi gyakorlatunkban ugynazt tesszuk, mint barmely mas erzessel: szemleljuk oket, mint mindent, ami az elmenkben zajlik. “Csak egy gondolat” - mondjuk. Am amint el akarjuk hessegetni, kivagni magunkbol, vagy agyoncsapni oket, csak plusz energiat adunk a letezesuknek. Azert olyan nehez feladni rossz szokasainkat, mert szegyen es duh parosul hozzajuk, valahanyszor felbukkannak az elmenkben. De szemlelessel mind kozelebb kerulunk arnyek oldalunkhoz, es szepen lassan el tudjuk fogadni.

A buddhizmus mindent ego-nelkulinek tekint, ami azt jelenti, hogy ha melyebbre asunk, lathatjuk, hogy a gondolatok, erzesek, szokasok, berogzult semak mogott nincsen senki. Senki, aki gondolna vagy eletre hivna oket. Az erzes erzi, a gondolat gondolja sajat magat. Egyebkent is: ha az ego csak ezekbol a rendszeresen felbukkano gondolatokbol all, ki gondolhatna oket? A gyakorlasunk kezdeten tehat latjuk, hogy a gondolatok tolunk teljesen fuggetlenul jonnek-mennek, es ha nem azonositjuk magunkat veluk, nincsenek rank befolyassal. Az ego trukkje az azonositasban rejlik. “Ez a kalacs finom” – gondolom, de benne van az, hogy en gondolom, nekem finom. “A csotanyoktol irtozom” – de en irtozom, az en szemelyisegem ilyen. Haragunkban vagy felelmunkben annyira az erzesse valunk, hogy furcsanak is tunik azt mondani, hogy ez nem en vagyok. Nem en haragszom, nem en felek, hanem csak az erzes. Az erzes generalodik valamiben, valahol, amit egonak nevezunk, ami valojaban csak gondolatok folytonosan valtozo folyama, de annyira elhisszuk hogy ez vagyunk, hogy nem vesszuk eszre a valosagot. Attol, kezdeve, hogy csak egy erzesrol beszelunk (szeretet, irtozat), anelkul, hogy az egot belekevernenk, el tudunk hatarolodni tole. Amikor a nap az arcunkra sut es ezt mi erezzuk, nem jut eszunkbe azt gondolni, hogy mi vagyunk a tuz. Az erzeseinknek azonban naponta tobb millioszor bedolunk, es hagyjuk magunkat vezetni toluk. A kezdeti cel tehat latni, hogy mi vagyunk es mi nem, hol vannak a valodi hataraink. Ehhez persze ido kell, es rengeteg onfigyeles, illetve tapasztalatszerzes meditacioban. A vegeredmeny azonban ugyanaz, mint a pszichologiaban: onelfogadas es kiegyensulyozottsag. Erre szuksege van a zen gyakorlonak eppugy, mint a mindennapi embernek.

A buddhista gyakorlo csak akkor tud tovabblepni a szemelytelenseg fele, ha mar kifejlesztett egy stabil "szemelyiseget" onmagaban, eddig az ut vegeredmenyben megegyezik egy pszichoterapia celjaival. Tovabbmenve a meditacio celja azonban a szemelytelen “self” vagy valodi termeszet megtalalasa. (A buddhista terminologia kulonbseget tesz a kicsi ego illetve a nagy self kozott.) Annak a megtapasztalasa, hogy nem letezik egy valtozatlan (vagy akarcsak idolegesen is stabil) szemelyiseg, ego, amely tapasztalatokat szerez; hogy ez csupan az elme illuzioja. Az, ami folytonosan valtozo es folyamatosan megszuno-ujjaszuleto vilagunkban az egyetlen stabil pont, az a szemelytelen, univerzalis self, amellyel legkonnyebben meditacioban lehet talalkozni.

En most ott tartok, hogy mar megereztem az ego illuzorikus voltat, latom, hogy mi epiti fel, milyen a mukodese, es hogy mennyire instabil az egesz. Milyen ertelmetlen az ego es a test impulzusaira (vagyak, felelmek) felepiteni a viselkedesunket. (Harmadik okor kep.) Ez presze csupan egy erzesszeru megertes, megvalositasrol meg nincs szo… A kovetkezo lepes az uresseggel valo ismerkedesJ

Menny es pokol

2010-08-03T23:39:00.000-07:00

"Rabbi! A hazban tizenoten lakunk, nem birom tovabb! Segits, talalj meglodast!
- Ha van kecsked, vidd be a szobaba.
(Ket het mulva:)
- Rabbi! Bevittem a kecsket, es egyre rosszabb a helyzet, kis hijan megorulok. Mit csinaljak?
- Vidd ki a kecsket.
(Ket het mulva:)
- Rabbi! Ez fantasztikus, te egy zseni vagy!"

Egyre nehezebb itt lenni ennyi ido utan, meg a nyari meleg is kikezdi az ember erejet. Most, hogy a nyari szunet miatt nincsen osesshin az energia szint is szepen sullyed, igy egyre tobb a gondolat, egyre tobb minden szurodik be a vilagbol, meg az otthoni eletunkbol a kolostor falai koze. Amugy szepen melyulok, de nehezen tudom leirni, hogyan. Frusztral, hogy milyen lassan megy az egesz, mert nehezen tudom osszehasonlitani a mostani onmagamat a korabbival. Valtozott barmi egyaltalan? A zazen neha mely, neha feluletes, neha bealszom, neha jol fejbecsapnak es akkor felebredek. De a mindennapokban hol van a valtozas? A mennybol mintha a pokolba kerultem volna, pedig el sem mozdultam innen. Harcolok a belso onmagammal, aki folytonosan dedelgetest, vagyai kielegiteset koveteli. Azt mondja: menjunk haza, eljunk "jol". Minek jottem ide egyaltalan? Hogy irjak egy blogot? Es miert vagyok meg mindig itt? Mi tart itt?
Most csak az a benyomasom, mintha a korabbi fekete-feher kepernyo egyszerre szinesse valt volna. Egyre valoszerubb minden, ami korbevesz. Ugyanolyan szenvedes a szenvedes - most eppen a rettenetes hoseg, a tuzo napsutes -, es orom az orom, de minden csak addig tart, ameddig az erzet vagy erzes jelentkezik. Valami tisztul, a fogamban az idegen anyag, mintha csokkenne. Az, hogy a szuk lakasba bevittuk a kecsket is, hosszu tavon attuningolta a vilagitast, es mar nincs kedvem ujra kirakni a retre, mert kivancsi vagyok, meddig novekszik altala a feny.
Felraktam megint nehany fotot, egy kozeli strandrol, tajakrol, meg a viragzo lotuszrol, amelynek a belsejeben ul a buddha, a leveleirol meg ugy porog le a viz, hogy az indiaiak a ragaszkodasmentesseg megtestesuleset lattak benne.

2010-06-30T21:26:00.001-07:00

Igy mar regen irtam a blogra, hogy csak itt ulok a konyvtarban, es ami eszembe jut. De hat ma szabad nap van. ...Ami azt jelenti, hogy reggel azert meg nyomtunk egy kis takuhacut (koldulas) a kolostor kornyeken, mert ma honap elseje van, es ilyenkor ez igy dukal.
Visszajott a Roshi Europabol, ahol tobbek kozott Magyarorszagon volt egy osesshinen. Oodakat zengett a magyar szangha (csoport) figyelmessegerol es osszeszokottsagarol, ami asszem nem vicc, mert peldaul ugyanezen az uton Olaszorszagban egyutt ult ket napot az ottani szanghaval, de roluk emlitest sem tett. (Mindig amikor visszajon, a kov. nap reggeli utan tart egy beszamolot nekunk az utjarol. Meg ad ajandekot, meg valami edesseget is - utobbit rendszerint az okayamai palyaudvaron veszi meg.)
Vegre kisutott a nap! Hetek ota nem lehetett napfenyt latni, mert bekoszontot az esos evszak, a cuju, es ilyenkor ejjel nappal esik. Olyan mint egy akvarium. Minden dohos, es peneszes lesz. A samu (munka) atmegy sarazasba, ami ha az erdoben dolgozunk meg szunyoginvazioval is meg vans pekelve. Rajottem, hogy voltakeppen az evszakok a termeszet emberenek a kovetkezot jelenthettek: telen megtanult fazni olyannyira, hogy a vegen teljesen hozzaszokott. Emlekeszem, milyen hiany elmenyem volt, amikor megenyhult az ido, es nem faztam tobbe. Nyaron meg a folyamatos izzadas, a budos, testre szaradt ruha, a sar az esoben, meg persze a szunyogok (legalabb is itt). Az elejen lazasan fujtam magam mindenfele szunyog uzo kemikaliakkal. Mostanra mar hozzaszoktam, hogy szivjak a verem... Neha el sem hajtom oket, siman csi kungozom egy szunyogfelho kozepen.
Ja, kiviragzott a lotusz, es a kutyak ejjelente olyan hangosan basznak a parkban, hogy felebredunk ra a zendoban. Szoval nyar van. Meg egy uber-brutal hosegben kuzdos osesshin es utana 2,5 honap szunet, mert azert 40°C-ban meg a zen sem mukodik.

Majus 31.

2010-05-31T21:14:00.001-07:00

Majus 31.
Vegul is a gyerek tudatallapota az elso lepes, mig valahol a csecsemoe a tavoli cel. Napkozben neha belelatok, milyen orom gondolat nelkul lenni. Ettol boldogok a gyerekek: nincs semmi prekoncepciojuk a dolgokrol, nem tudjak mi var rajuk a kovetkezo pillanatban. (Mi sem tudjuk, de gondolatokat krealunk rola, hogy megnyugtassuk onmagunkat.) Ures fejjel felbugyborekol az eredeti termeszetunk, ami erdekes modon az orom.

Most egyebkent eppen azon kuzdok, hogy ne arnyekolja be a gyakorlasomat a teljesitmenytudat. Nem is tudtam, milyen eros ez bennem. Volt, hogy egesz sesshin ment el azzal, hogy - miert van mar megint gondolatom, amikor ezen mar korabban tul voltam, miert nem ilyen meg olyan mely a meditaciom, stb?! Egy-egy gondolat ott kovalygott a fejemben, es azzal voltam elfoglalva, hogy kiuzzem. Mindez persze sesshin alatt, mikozben azt gondoltam, hogy mindenki milyen jol ul, es milyen melyen van, csak en benazok, mint egy hulye. Ja, es kozben mennek az ertekes sesshin napok, en meg nem jutok elore. Micsoda szenvedes!
Ugy hogy lealltam mindennel. Abbahagytam a delutani chi kungot, a japan tanulast, a kotelezo idon kivuli meditaciot, es figyeltem, mikor bukkan fol ez az erzes: a „toljuk meg jobban!“ erzes. Ma szabad nap volt, delutan megis leultem egy kicsit meditalni – egyszeruen nem jutott jobb az eszembe – es priman ment. Egeszen jol lecsendesult ez a hattergondolat. Szinte alig jon fel, ami azt eredmenyezi, hogy sokkal inkabb a pillanatban tudok lenni. Nehezemre esik ugy elengedni magat a gyakorlast, hogy ne akarjak elerni semmit. Kezembe vettem a konyvemet, es eppen az erofeszites-nelkulisegrol volt benne szo: nem lehet rosszul csinalni a gyakorlast, mert amig gyakorol az ember, mar jo uton halad. Az elso lelegzetnel, amikor meg eberen elvagjuk az elso gondolatot, ott vagyunk, ahol lenni akarunk – a jelenben. Ennel nem is kell, nem is lehet tovabb menni. A felbukkano gondolatot nincs miert okolni, hiszen nem rajtunk mulik, felbukkan-e. Azert csendesedik le az elme, mert mar gyakorlunk egy ideje. Ot perce, ket oraja, ket eve – mindegy. Hogy teljesen etunjenek, sem rajtunk mulik. Csak azon, hogy folytatjuk-e a gyakorlast. Persze kinek-kinek mas azaz ido, amikor eltunnek, de ha folyamatosan gyakorol az ember, nincs miert magat okolnia. Amikor az o szamara eljon az ido, meg lesz a dolog gyumolcse – ha lehet egyaltaln ilyesmirol beszelni. Milyen irigyseg van itt az emberek kozott, mert az X vagy Y gyorsabb az uton! Es mennyire visszaveti az embert, ha gyorsasaga miatt jonak gondolja sajat magat! Utana aztan mindig ezt fogja elvarni magatol, es az elvaras…

A konyvem egyebkent az itteni “biblia”. Majd mindenki ezt olvassa, az egyik srac – Sozen – ajanlasara. Sri Nisargadatta Maharaj: I am that. Ahogy elneztem, otthon a Librinel kaphato valamelyik konyve, de nem pont ez. Az Amazon-rol viszont barmikor meg lehet rendelni, nekem is onnan van meg. Csak ajanlani tudom.

Kuldok nehany kepet az uj community house-rol meg a belsejerol, ahol a Roshi huga, Masako San lakik jelenleg; a cseresznyeviragzasrol, amely meg marciusban volt, es Okayamabol folyamatosan ozonlottek az emberek, hogy lefenykepezzek; egy kisebb partirol; a Roshi teaszobajarol; egy sogen-ji alaprajzot, es nehany epuletbelsot. Persze nem ilyen sorrendben.

Ez meg aprilis vagy legyen inkabb majus

2010-05-31T21:10:00.000-07:00

Elhataroztam, hogy ezen a blogon nem fogok filozofalni. Egyszer.
A Buddhizmus alapkerdese – most ugy tunik – a kovetkezo:
- Mi van elobbre? A tudatossag, amely a vilagot latja, vagy maga a vilag?
Erre a kerdesre a valasz nem lehet logikus, minthogy a ketto egymas reszei, egyseg, egymas nelkul nem letezhetnek. Itt valik nyilvanvalova, miert teremto isten az ember, maga a tudat. Letezik-e a vilag, anelkul, hogy valami tudna rola? Ilyen es ehhez hasonlo kerdesekre konkret valasz van a meditacioban, a megvilagosult letben. Sajnos elmondani lehetetlen, ezert kell hinni benne, hogy ez megvalosithato. Ezert vallas ez az egesz. Ha meg lehetne szavakkal magyarazni, nem lenne szukseg vallasra, gyakorlasra sem talan.

Mindegy, nem is fontos, csak gondoltam egyszer papirra vetem. Persze most gondolatokat irtam ide. Nem is tudom, banalisnak erzem oket, a blogot, ezert is (meg a ritka lehetosegek miatt) irok ide egyre ritkabban. Valamit meg akarok fogni a gondolatokkal, de nem lehet. Egy-egy pillanat, benyomas, tudatallapot. Nem letezik. Csak az emlekeimben, amelyek nem adjak vissza a benyomas ragyogasat.

¬Uszom az idoben, lassan ugy erzem, osszefolynak napok, honapok, evszakok. Fejemben a csend egyre novekszik. Neha csak ugy rajatkapom magam, hogy belefeledkezem a dolgokba, gyerekesen jatszva csinalom, amit eppen kell. Vagy folyamatosan latom a lelegzetemet, anelkul, hogy elkezdtem volna figyelni. Az itt osszegyujtott energia olyan eros, hogy szabalyosan negy evesnek erzem magam. Multkor takuhatsu (koldulas) kozben beugrott az erzes, ahogy az utcan pocsolyaba tapicskolva ugrabugraltam gyerekkent, minden erdekes volt, minden erdekelt. Nem emlek, csak erzes, benyomas, amit a jelen hasonlatossaga valtott ki. Ugyanez hajnalban ritkan van meg, amikor kinkeservesen kimaszom a halozsakombol, es pillanatra elkeseredek. Aztan sokszor hamar beindul a jelenlet, es mar-mar furcsa, hogy miert nem vagyok rosszkedvu hiszen hajnal van. Csak menetelek a sorban - megyunk szutrazni a hondoba (foepulet). Megint milyen furcsa jatek kovetkezik? Nem erint meg, nem gondolok rosszra (nem hagyom magam). Meg a sesshinek alatt szoktam leginkabb szenvedni, mikor az elso napokban a nagy erofeszites es kuzdelem miatt, hogy elerjek valamit, falnak megyek. Erre erdekes modon mindig szuksegem van. A kiborulas utan indulnak be a dolgok, elkezd szepen melyulni a koncentracio.

A cim legyen mondjuk marcius vege

2010-05-31T20:51:00.000-07:00

Csak, hogy folytassama sztorit, az embert nem vegeztek ki, mert az ugyvedje beadott valami kifogast az eljaras szakszerusege ellen. Kituztek egy kov. idopontot, de mar az ellen is van beadvany. Az amerikai rendszerben gyakorlatilag igy "elnek" a halalraiteltek akar evtizedeken at. Mindenestre a Roshi ott volt, es beszelt vele, sot, töle tudta meg a kivegzes reggelen (!), hogy megsem lesz kivegzes.
A csipom szepen javul. Egyebkent a kerdesre valaszolva, nem nagyon erdekli a Roshit, hogy ki mit vacakol az ulesevel. Ez mindenki magan ugye. Lenyeg, hogy tegyel meg mindent a magad haladasa erdekeben, mert ugye nem neki dolgozol, hanem magadnak. Azota szepen melyult peldaul a szusszokanom (legzes) is, pedig neha kerdojel formaban ultem. Most ugy tunik, a teljes kilegzes, egeszen az utolso csepp levegoig, amikor mar-mar kohogni kezd az ember a cel. Ezt kell olyan erofeszitestelenul vegrehajtani, hogy a kovetkezo legzesnel ne legyen zihalas, meg legszomj. Igy lelegezve tobb az energia, konnyedebb az ules. Vegrahajtani egyebkent nem konnyu, mondom, most (8 honap ittlet utan) kezdek raerezni.

A bejegyzes kov. reszet idokozben irtam, mondjuk marcius vegen:

Nem utasitgatas, ahogy a munka kozben beszelnek az emberrel, bar az elejen sokszor annak tunt. Azt vettem eszre, hogy barmilyen legyen is a parancs, az beleszolas a masik eletebe. Senki nem szereti, ha megmondjak neki, mit csinaljon. Ezt tudvan sokszor cirkalmas szavakkal kerunk meg valakit, hogy a munkat elvegezze. De mivel alapvetoen nem a keres stilusa faj, nincs mit tenni. Egyenesen megmondani, mi kell, aztan a rossz erzesevel csinaljon mindenki, amit akar. Annak, aki a jelenlevest gyakorolja, es nem engedi hogy az erzesek elragadjak, ez termeszetes. Azt teszi, amit hall, nem kerdez, nem reflektal, nem engedi, hogy ellenerzesek gyotorjek.

Ami engem illet, egesz eletemben idegesitettek a fonokeim, a munka arrol szolt, hogyan lehetek onallo. Eloszor gyakori munkahelyvaltas (mivel lehet legjobban betenni ugye egy fonoknek), azutan szabaduszas. Pedig a problema nem a fonok, vagy annak “idegesito” stilusa, hanem a teny: nem szeretjuk, ha beleszolnak az eletunkbe. Ugyanigy, a lusta emberek valojaban lazadok. Ellenszegulnek a parancsnak, amirol azt hiszik, tonkreteszi oket, mikozben az csak egy erzes, amit sajat magunkban felkeltenek.

Pedig valojaban a munka szabadda tesz: az egyik egyetlen tevekenyseg, amely nem rolunk szol. Ezert nincs sokszor ertelme, meg jutalma sem a samu-nak (kolostori munka). Tenni valamit, nem magunk miatt, (mikozben esetleg kizarjuk a gondolatainkat is) – teljesen egotlan, azaz maga a szabadsag. Folyton magunkra gondolni, magunkert tenni dolgokat – onmagaban is borton.

Kutatas onmagunkban – minden az oszintesegen mulik. Hogy eszreveszem-e, eszre akarom-e venni, hogy nem gyakorlok, hogy beengedtem a gondolataimat. Mert minden a gondolatainkban van, amit a vilagrol tudunk. A gondolatainkban elunk, nem a valosagban. A zen irodalom utobbit igazsagnak hivja, ami azt feltetelezi, hogy hazugsag is van. Az oszinteseg hianya maga a gondolat a vilagrol, amely termeszetesen masik rugora jar, mint a vilag. Egeszseget akarunk, es tulesszuk magunkat, szeretetre vagyunk es viszalyt szitunk a feltekenysegunkkel, bosegre vagyunk, es nyomorusagot hozunk letre a penz utani tortetesunkkel. Ezekenek a hazugsagoknak a gyokere ott van a pillanatban, amikor nem tudunk arra figyelni, amit eppen teszunk, mert tul sok a gondolat a fejunkben, vagy nem vesszuk eszre, hogy eppen milyen erzes, vagy vagy hajt minket egyik szituaciobol a masikba.

En most ott tartok, hogy latom mindezeket a dolgokat, de nem tudom megvalositani. Eleg idegesito helyzet. Az osesshineken felporog a motor, egeszen melyre jut az ember, majd visszahullik a mindennapok poraba, es ugy erzi, kezdodik minden elolrol. Sokaig idegesitett, hogy miert nem ulunk tobbet, miert nincs osesshin minden heten? Most kezdem latni, hogy a mindennapokba atultetni a meditacio tapasztalatat nehezebb, mint maga a meditacio, a neha keservesen vegigult osesshin. A pillanatban lenni amugy, es meditalni ket teljesen kulonbozo dolog. Az a kolostori elet hozadeka, hogy folyamatosan gyakorlatozni lehet a pillanattal. Itt egy burokban elunk, olyan mint egy szanatorium. A vilag feszultsege kivul van a falakon.

2010-03-15T23:20:00.000-07:00

Karol!
A szetment csipo azt jelenti, hogy nem tudok az eredeti poziciomban ulni. (Abban, amikor elottem fekszik mindket bokam, egyfajta konnyitett lotusz, vagy torokules.) A gaitan a zendo eloszobaja (lasd a blog kezdeten felrakott kepeket a zendorol), ott kezdi mindenki, amig be nem engedik a zendoba ulni. A gaita annyiban jobb, hogy ott lehet mozogni, meg nem baszogat folyton a keisaku (a vallracsapos bottal maszkalo ember), viszont felo, hogy onnan mar nem engedik vissza az embert. Alapvetoen csak extrem esetben lehet a zendobol visszamenni a gaitanra, ugy hogy az agodalmam alaptalan volt, igy viszont meg kell varnom, amig korhazi eset leszek, hogy oda keruljek megis. Mindegy, mert mondom, meg van egy-ket lehetoseg a teljes lerobbanasig.

Aki megtanul teljesen a jelenben elni, nem valtozik akkor sem, ha tanulokornyezetebol visszakerul a nagyvilagba. Aki felebredett tudattal el a jelennek, nem hiszem, hogy tobbet vasarol, sot inkabb kevesebbet, mert a formakon messze tul lat, ert es el. Ebbol a szempontbol a carpe diem vagy a hedonizmus modern ertelmezese folyamatos vagykielegitest jelent, a kovetkezmenyek figyelembevetele nelkul. Ez valoszinuleg totalis szenvedeshez vezet. Azonban letezik ilyen spiritualis ut is (hindiul a Bhogi utja, ellentetben a Yogi-val), amirol az okosok azt mondjak, hogy sokkal nehezebb, mint a jelen leves gyakorlasa.

Ha mar a kivegzesnel tartunk, akkor elmondom, hogy az amerikai rendszer egy orulet. Arkansasrol van szo, ahol ugyebar letezik halalbuntetes. Szoval csak ugy, ahogy a Dead man walking c. filmben bemutatjak, a halalraiteltet bevezetik egy plexiuveg falu szobaba. Az uveg masik oldalan helyet foglalhatnak az aldozat hozzatartozoi. Itt fog ulni a Roshi is meg Chi San - Azt nem nagyon ertettem, hogy oket miert engedik oda, ha az elitelt csaladja sem lehet jelen... Szoval egy apolono eloszor altato-, majd a halalos dozist tartalmazo injekciot ad be. A filmben azt is mutatjak, hogy a szuras helyet elozetesen fertotleniti az "apolono" - gondolom, nehogy valami baj tortenjen alapon... Azutan a lekotozott holtesttet hordagyastul az uveg fele forditjak, hogy mindenki megbizonyosodjek a halal tenyerol. Azt hiszem, a filmben legalabb is igy mutatjak be. Utana a Roshi, ha engedelyezik neki, temetest fog rendezni a tanitvanyanak.

2010-03-11T19:02:00.000-08:00

Sziasztok! Koszonom a megjegyzeseket. Most a z a helyzet, hogy kezdek kifogyni a mondanivalobol,leven, hogy majdhogynem ugyanaz tortenik honaprol honapra.
Eppen most ert veget a marciusi sesshin. Mondhatom, hogy igen sokat szenvedtem, mert szetment a csipom, es talalnom kellett egy masik poziciot, amiben ulni tudok. Ezer parnat halmoztam fel magam alatt, meg is szoltak erte, es az a veszely fenyeget, hogy vissza kell mennem ulni a gaitanra, ahol a kezdet kezdeten ul az ember. Meg van egy-ket otletem, hogy hogyan lehet ulni, ha egyik sem mukodik, nem lesz valasztasom;-( Azonkivul a februar vegi husz fokok utan eloszor esett, megpedig napokig megallas nelkul, azutan havazott is. Igy vissza a telbe rosszabb volt, mint az elejen, szoval iszonyuan faztam. Ezek mellett persze a meditalas sem ment olyan jol, mint azt "elvartam" magamtol - ugy hogy a lelki szenvedes teljes volt. Nem baj, annyi azert atjott, hogy mekkora szenvedest szul az elvaras, a teljesitmenytudat. Egyreszt teljesen kipenderit a pillanatbol, hiszen folyton valami tavlati cel bujik meg a mozdulataid mogott, masreszt a teljesuletlen cel netto szenvedesforras. Ha teljesul a cel, az orom persze, mindenesetre annak sincs tul sok koze a pillanathoz. A mi gyakorlasunk a valosagrol szol, ezert az ilyen megbuvo erzelmekre meg idejekoran le kell csapni. Hiszen valojaban csak egyetlen lelegzet van (sokszor emlitette ezt a Roshi sanzenen, de soha nem figyeltem ra...) abba kell mindent beleadni, a tobbi nem szamit. Az az egy lelegzet a pillanat, az az egesz vilag.

Most a Roshi Arkansasba megy, ahol kivegzik az egyik tanitvanyat, aki mar vagy egy evtizede a halalsoron van. Mar ott volt, amikor Chi San segitsegevel talalkozott a Roshival. Eloszor ketten voltak (nem tudom, hogy mi van most a masikkal), es rengeteg kerdessel keszultek az elso talalkozasra, amit elore felirtak. De amikor a Roshi megjelent, csak sirni voltak kepesek. A Jeff (a budapesti szangha egy masik tanitoja; amerikai szarmazasu) is beszelt rola, hogy mennyire megvaltoznak az emberek a halalsoron, van aki megvilagosodik, mint Frankie Parker peldaul.
Aki kozel kerul a halalhoz, aki szamara a halaltudat mindennapossa valik, az ezerrel koncentral a jelenre, kovetkezeskeppen megszunik minden problemaja. Furcsa nem? Ugyanezert valtoznak meg az emberek hirtelen katasztrofa, tragedia kovetkezteben. Az ego alarca eleg, hogy csak egy pillanatra lehulljon. Na jo, nem filozofalok tovabb, legkozelebb kabe ket-harom het mulva jelentkezem.

2010-02-16T22:02:00.000-08:00

Most arrol kellene beszelnem, miert vagyok meg mindig itt, mi az, ami egyaltalan olyan jo, a sok szenvedes kozott, hogy erdemes erte itt maradni. Ugye a dharma, meg a megvilagosodas eppen arrol szol, hogy nem kapsz semmit cserebe, vagy jutalmul az erofeszitesedert, itt csak vesziteni tudsz, es ez benne a lenyeg. Veszits el mindent! – Nem is olyan reg szembesultem azzal, mennyire abban a hiszemben vagyok, hogy elobb-utobb nyerek valamit a dolgon. Valami specialis adottsagot, tudast, bolcsesseget, amit majd jol hazavihetek innen, es akkor majd milyen jo lesz nekem.

Igen, mert minden veszteseg, amit itt elerek valamilyen nyeresegnek tunik fel nekem, amit az ego rogton megragadhat. Ha peldaul sikerul egy idore elengedni a gondolataimat, rogton ott vagyok, hogy milyen csodalatos dolog is ez! De jo is volna belole meg tobb.

Ami engem alapvetoen megfogott a zenben az a melyseg volt, amit a gyakorlas kozepette el meg az ember. Amikor az elso nemetorszagi sesshinen ezerrel koncentraltam a legzesemre, es uritettem ki a fejemet, eszrevettem azt a hihetetlen tavlatot, ami elottem volt. Azt a szinte felmerheteten melyseget, amit a tudat tisztitasaval be lehet jarni. Es persze, nem utolso sorban oromot. A Roshi egyik szoveget olvasom most, ahol az oromrol beszel, amit a gyakorlas soran el meg az ember. Es sajnalattal jegyzi meg, hogy sok mai vallas azert nem tudja magahoz vonzani az embereket, mert ezt az oromot mar nem kepes atadni. Mert minden egyes lepesnel, minden egyes ujabb pillanatnal, amikor ujabb es ujabb dolgot tudok elengedni, megjelenik az orom. Persze, kellemes a mely zazen is, meg erdekes dolgokat lehet kozben megelni, de egyszersmind faraszto is a sok ules. A mindennapokban a kolostorban azonban fokent munka, meg szabalyok vannak, ami nem mindig kellemes. Kellett egy kis ido, amig raereztem erre, amig megleltem ennek az oromet. Mert hiszen ez az igazi dolog (the real thing) hiszen mi ertelme volna ulni, ha nem jon at semmi a mindennapokba.

Szoval ahogy urul ki a fejem, olyan dolgok jonnek, mint peldaul hogy rajottem, hogy ELEK. Olyan erzes volt, hogy az egyetlen valosagos dolog a jelen pillanat. Amig csak gondolatok voltak a fejemben, nem tudtam erezni ezt a fajta letezest. Ha erezni akarom a letezesem, akkor minden erommel a jelenben kell lennem. Ez az egyetlen valosagos dolog, amit meg lehet "ragadni". Ehhez kepest egesz eletemben erzesekhez es gondolatokhoz, targyakhoz es emberekhez ragaszkodtam, hogy fenntartsam magamban a letezes tudatat, kialakitottam magam korul egy kis vilagot, amelyrol elmondhattam, hogy ez mind en vagyok. Ez egyebekent biciklizes kozben jott, es nem tartott tobb ideig, mint amig hazaertem a kolostorba, de egeszen felvillanyozott, olyan boldog voltam, mint majom a farkanak. Hazaerve szivrepesve ujsagoltam a dolgot Domyo-nak, (o a legregebbi arc a zendoban) mire o csak annyit valaszolt: - Ez is csak egy gondolat.

Es persze elvezem az egesz jatekot, ami itt folyik. Ugyanis jatszunk, a legkomolyabban jatszunk, amennyire komolyan csak jatszani lehet. (Errol a Roshi beszelt az egyik eloadasaban.) Altalaban arra hasznaljak az emberek a jatekot, hogy kikapcsolodjanak. Egy-egy kinevet a vegen erejeig csak a jatek keretei kozott letezzenek, megfeledkezve minden egyeb kotottsgeukrol es gondjukrol. Nincs mas gondolatuk, csak az a kis babu az asztalon, meg a dobokocka. Mi itt megprobaljuk ugyanezt, csak kiterjesztve a teljes idore.

Egy masik erdekes dolog, amit szinten a Roshi emlitett, hogy az a folyamat, amit mi gyakorlasnak hivunk, hasonlithato egy sport megtanulasahoz. Szepen lassan belejon az ember a jelen levesbe, egy ido utan mar nem okoz problemat, hogy mindig elhessegesuk a gondolatainkat, vagy hogy a lelegzesunkre figyeljunk. Termeszetunkke valik. Vagy mint egy auto betolasa – egy masik pelda szerint, amivel az egyik srac (Sozen) magyarazta nekem a jelen leves gyakorlasat - az elejen igen nehezkes a dolog, kapar a talpunk a betonyon, erolkodunk, azutan szepen lassan-lassan lenduletbe jon a verda, es mar mozog tolas nelkul is egy darabig. Nagy elmeny volt, amikor eloszor ereztem, hogy bemozdult a verda, de egyelore azert meg jobbara kaparok.

A sok kotottseg, meg suru idobeosztas, a lebaszasok turese, mind a megszokott keretekhez valo ragaszkodast tori meg, az elengedest segiti. Amiota ezt megertettem, orulni tudok munkanak, koldulasnak, neha meg a lebaszasnak is. (Ez persze nem jelenti azt hogy neha nem gurulok dühbe meg ilyesmi) Ugyanezt szolgaljak a hosszu napok is. Hajnali fel negykor ebredve, es tiz korul agyba bujva igen intenzivve valik az elet (negy honapja vagyok itt es eveknek tunik) fuggetlenul attol, hogy gyakorlatilag a labunkat is alig dugjuk ki a kolostorbol. Arrol nem is beszelve, hogy a stressz szinte teljes hianya onmagaban is terapias jelleget olt. Persze ehhez az kell, hogy at tudja magat adni az ember a dolognak. Aki minden aprosagon kiakad, ami mas mint amit otthon megszokott, annak pokolla valik itt az elete.

Eppen a minap beszelgettem Thomassal (aki az egyik fenykepen a blogon is jelen van) - akivel nagyjabol egy idoben erkeztunk - arrol, hogy milyen erdekesek itt a regi gyakorlok. Szinte semmibol nem csinalnak ugyet, meg ha kivulrol ugy tunik is. Elofordulhat a legdurvabb szovaltas (bar szemelyeskedesbe meg senkit nem lattam itt belemenni) valamely szabaly be nem tartasa, vagy munka miatt, soha semmin nem akadnak ki, nem oriznek magukban ellenszenvet, vagy sertodottsget. Udito ilyen emberek kozott lenni, bar kell egy kis ido, amig ezt az ember megerti. Ugyanebbol kifolyolag ugyanis siman elöfordulnak modortalan megjegyzesek meg utasitgatasok. En persze magamra veszem, meg megsertodom, aztan allok mint balam szamara, amikor ugynaz a szemely kicsivel kesobb szeles mosollyal udvozol, mintha semmi se tortent volna. A masik oldalrol mar kellemesebb, amikor pl. en kuldok el valakit melegebb eghajlatra (nem igen fordul szerencsere elo), es az illeto, amennyiben igazam van, el is megy, megpedig zokszo nelkul. Nehezen ertettem meg peldaul, hogy van ez a szabalyokkal. A leglehetetlenebb vetseget is el lehet kovetni, akar tobbszor is buntetes nelkul. Mindannyiszor raszolnak az emberre ugynakkor, meg a legkisebb hianyossagert is, pl. meghajolsz-e, amikor belepsz a zendoba, milyen ruha van rajtad, nem toltesz-e tul sok idot pisilessel, stb. De minden alkalommal csak egyszer szolnak, es semmibol nem csinalnak ugyet. Vannak persze kiveteles esetek, volt, hogy haza is kuldtek embereket, de ahhoz olyan dolgot is kell elkovetni.

Itt volt peldaul Kinabol egy srac nehany evvel ezelott, akit a Roshi meg gyerekkoraban sokat latogatott az otthonban, ahol lakott. Szabalyosan tesztelte allitolag az itteni kozonseget. Sanzenen megkerdezte a Roshitol, miert nincs csaladja, meg gyerekei, meg visszakerdezett, amikor a legzesere volt kivancsi a Roshi, hogy miert nem mutatja meg elobb ö; hust, meg alkoholt hozott a kolostroba, stb. Mindannyiszor szoltak neki, hogy ezt meg ezt ne csinalja, de nem kuldtek haza. A Roshi csak olyan embereknel lep kozbe, akik valoban akadalyozzak a tobbiek gyakorlasat. Azonban peldaul onzonek, turelmetlennek vagy modortalannak lenni nem szamit bunnek, a nehez szemelyisegek elviselese ugyanugy a treninghez tartozik, mint a meditacio.

Karol, van egy, bocsanat, ket kalyha a zendoban. Ezek olajkalyhak, es legalabb ot fokkal emelik a belso homersekletet a kulsohoz kepest. Tehat ha nulla fok van odakint, mi ot fokban ulunk odabent...

Ja, az energia a fulben. Szoval biztosan ott is aramlik, de nekem meg nem olyan eros, hogy a fulemet is felmelegitse. A Roshi, amikor a sanzenszobaban minket tanit, orakig ul teljesen nyitott falakkal (a falak eltolhato uvegtablak, amelyekl mind teljesen nyitva vannak) a legnagyobb hoesesben is, amig mindenki sorra nem kerul. Azert nekunk, amikor odakint kell meditalnunk (7 napos osesshin minden ejszakaja peldaul) barmilyen oltozetben lehetunk. En peldaul sidzsekiben, sisapka, sal, sikesztyu es tobb pokrocba burkolozva ulok.

Aztan meg igen, nem nagyon beszelunk a sajta gyakorlasunkrol egymassal. Sokszor elofordul,hogy peldaul tanacsot kerek konkret gyakorlati problemara a komolyabb gyakorloktol, de hogy ki eppen most hol tart milyen koanon dolgozik, mit mondott neki legutobb a Roshi, csak a legritkabb esetben fordul elo. Azert, mert mindenki mashogyan jarja vegig az utat, ezert az a feladat, amit az egyik ember kap, nem ervenyes a masikra. A Roshi fantasztikusan latja, hogy ki hol tart, es kinek-kinek szemelyre szabottan milyen feladat felel meg. Ezert peldaul csak ront a helyzeten, ha tudom, hogy "X" mar a nemtudommilyen ultrabonyolult koannal tart, en meg meg csak az uvoltesnel (ez is egy koan, illetve tobb... de ez most nem fontos). Szoval mindenki a sajat erdekeben nem beszel, mert csak belso idegesseget szul.

Alabb kovetkezik nehany kep a Hondo belsejerol, Bishamon (minden honap harmadika) alkalmaval. Csinaltam nehany kepet a szentelyben ulo bodhiszattvakrol is, meg a kohojo (ahol sanzenre varunk) kis belso kertjerol.

2/2010

2010-01-05T22:32:00.000-08:00

Szoval a nagy dobas a japanoknal a szilveszter, meg az ev elso harom napja. 31-et azzal toltottuk, hogy felallitottuk a kiszaritott mocsi lepenyeket a kolostor kulonbozo oltarainal. Van belole egy rakas, mert ahany epulet, es koszobor a kertben, annyi oltar. Eleg, ha annyit mondok hogy kilencven kilo rizsbol keszult a mochi, amit szethordtunk. Delutan haromkor kezdodott a buli a hondoban (nagy epulet), ahol szutrazassal kezdtunk, eloadtuk az altalam mar ismert setalos szutrat, amikor mindenki korbe-korbe jar a teremben. Utana meglatogattuk az osszes epuletet a kolostorban, es mindegyik oltarnal elmondtunk egy-egy szutrat, plusz a tonal is elmondtunk egyet, mert egy, a gyakorlast segito isten szentelye a to. Napkozben tobb ritualis tea volt a roshival, melyeken mindig tartott valami rovid beszedet.

Este kilenc utan indult a tv szoba, ahol az ev elso harom napjan filmeket lehetett nezni egy szamitogeprol, de asszem nem volt nagy sikere. Engem mindenestre nem erdekelt. Ejjel fel tizenkettotol jottek a nepek tiszteletuket tenni az uj ev alkalmabol, amit a harang megkongatasaval nagyjabol es egeszeben le is tudtak. Szoval egymast valtva parosaval ort alltunk a harangtoronyban, es Akemashte Omedeto Gozaimasz-t (BUEK az bennszulottek nyelven) kivantunk mindenkinek. Ok meg igen meghatottan de azert buzgon huzogattak a harang kotelet, volt aki csaladostul erkezett, gyerekek, meg minden, volt aki teljesen betintazva. Tizenkettokor nem volt semmi palaver, senki nem akart japan himnuszt vagy ilyesmit enekelni, es vigyazban allni. En pont tizenkettokor kerultem sorra az ort allasban, es ugyanugy jottek az emberek utana is, mint elotte, meg csak az orajukra se neztek. (En se, mert nincs is. Itt a kolostorban senki se hord orat.)

Elsejen mint rendesen, hajnalban keltunk, es a szutrakonyvporgetos-kiabalos ceremoniat adtuk elo ujev alkalmabol. Azaz sok szutra utan a japan nyelvu regi szutrakonyveket egyik kezunkbol a masikba porgettuk (a szutrakonyv harmonikaszeruen van osszeallitva, minden oldal osszeer, es kihajthato az egesz, egyetlen hosszu papircsikka) kozben pedig valamit japanul kiabaltunk, ami egy papirra volt felirva. Ezt az ujev elso harom napjan megismeteltuk. Nap kozben nagyjabol szabadok voltunk, csak ket orat kellett dolgozni, ami abbol allt, hogy a roshihoz erkezo vendegeknek teat szolgaltunk fel. Negyediken aztan osszeszedtuk a kitett mochikat az oltarokrol, azota monden etkezesnel van ragogumi…

Masodikan este volt a versfelolvasas. Korabban mindenkinek irnia kellett egy rovid verset a sajat gyakorlasarol, amit Chi San leforditott a Roshinak japanra. A Roshi a sajat verset a szilveszter ejszakai ceremonian mondta el. A legtobb vers szamomra erthetetlen szimbolumokbol allt, de a Roshi mindegyiket ertette, es magyarazo szavakat, vagy rovid vicces kritikat fuzott hozzajuk. Ez volt az elso alkalom, amiota itt vagyok, hogy az emberek nyiltan beszeltek a sajat gyakorlasukrol. Nagyon erdekes es meghitt volt az egesz.

Ma volt az elso komolyab munkanap. El is mentunk sebteben egy kis koldulo korre a kornyeken. De most meleg volt, legalabb negy fok.

1/2010

2010-01-05T22:03:00.000-08:00

Dec. 29.

Rohatsu sesshin

Hat ez eleg durva volt! Csak akkor ajanlanam, ha mar tenyleg nincs jobb dolga az embernek. E tekintetben peldaul egy orszaguti baleset es az azt koveto amputalasos mutet hatareset. Nem aludni egy teljes heten at, kicsit nem normalis. Folyamatosan tortent valami, gyakorlatilag nem volot szunet a napban. Amikor nem ultunk gyorsan meneteltunk egyet a szepen hidegedo decemberben, majd a nap vegen tobb sarei (tea plusz sutemeny) is volt, ami utan gyakorlatilag lehetetlen volt a yaza (esti meditacio a szabadban), mert rogton bealudt mindenki. En, ha tehettem Bodhi mellett foglaltam helyet, aki az indiai szangha vezetöje, es allati vicces figura. Kb. ket perc a szintido, ami alatt tokeletes alomba zuhan kifogastalan zazen tartasban. Es pont amikor a Roshi megjelenik, felebred, mintha mi sem tortent volna. (Neha mondjuk nem sikerult, ilyenkor a Roshi morgott.) Mivel mellette aludni nem szamitott bunnek, ez tunt a legjobb yaza pozicionak. (Allitolag amikor meg itt lakott, a Roshi rendszeresen egyutt ult vele yazat, hogy ne audjon be. Most egyebkent gyerekeknek csinal kolostort Bijapurban, Del-India.)

A yaza hajnal fel-tizenkettokor ert veget, es harom harminckor mint rendesen, ebreszto volt. Aludni csak ulve engedtek az embert, nehogy elszalljon a nap kozben osszegyujtott energia. En a masodik naptol visszamentem a kore aludni az egy fokos hidegben, hogy vegre kinyujtozhassak. Egy hetig nem volt furdes. Mondjuk a csoport energiaja elkepeszto volt. Megejelent a Roshi osszes regi tanitvanya. Koztuk harom majdhogynem mester (Bodhi, Senshin, Shoe) plusz tobb regi motoros is, ugy hogy a meditacio igen konnyu volt, nap kozben a harmadik naptol kezdve nem is voltam almos. Az egyetlen (deli) szunetben pedig az erdobe mentem setalni, ami mindig felfrissitett.

Utana jott a fekete leves! Negy nappal kesobb kovetkezett a regularis decemberi 7 napos sesshin. Kimerulten, kifacsartan neha tenyleg azt hittem, hogy kiborulok. Tobbszor haza akartam jonni. Fokent, hogy 18-ra szolt a repulojegyem visszefele, igy csak fel kellett volna ugrani a gepre. Raadasul beraktak az otodik napra tenzonak (szakacs), ami ugyebar egesz napos robot. Erdekes modon az a nap volt a legjobb, es utana meg erore is kaptamJ Ki erti ezt?

A ket sesshin kozott elmentunk egy eredeti japan Onsenbe (meleg vizu forras).

A japanok a furdoben meztelenek. Eloszor tisztalkodnak alacsony fejre forditott vodorre emlekezteto szekeken, szapanozas, borotvalkozas, mikozben lavorral merik a fejukre a meleg vizet. Utana jon csak a merules. A kolostorban is igy csinaljuk. Domyo (a francia srac) elmeselte, hogy eredetileg ferj es feleseg egyutt ment a nyilvanos furdobe, csak az amerikaiaknak ez nem tetszett a megszallas alatt, es megparancsoltak, hogy valasszak el a noi es a ferfi reszt. Miutan a szabaly megszuletett, a videki helyeken eszrevettek, hogy az elvalasztas pusztan egy kifeszitett kotel volt… Manapsag 5-6 eves korig az ellenkezo nemu gyerekeket beviszik a furdobe a szulok, hogy tanulmanyozzak a testet. Erdekes nem?

A furdes utan Nabe-t vagy Mizu Taki-t ettunk, ami japan fondu. Zoldsegeket, mocsit (rizskrem), tofut, rizstesztat (es amugy halat es hust is) tesznek az asztal kozepen lobogo forrasban levo vizbe. Majd mindenki a talkajaba teszi, amit fozott maganak. A talkaban soba-leves szosz van (szoja szosz, miso, nyers uj hagyma, reszelt gyomber es reszelt daikon (feher retek), asszem nemi mezzel keverve). Ja, es volt vasabi (japan tormakrem) is. Mindezt Akaeda sensei jovoltabol kaptuk, aki minden evben meghivja a falujaba a szangat. A dorbezolas utan elmondtunk a hazaban egy szutrat. Akaeda sensei pedig egy kis oreg-oreg emberke, sztoikus nyugalommal magyarazta, hogy egyszerre tobb fele rak is van a testeben, zold es szurke halyog a szemein, es tenyleg nem biztos, hogy jovore is vendegul tud minket latni, amit nagyon sajnalna, ha igy lenne. Amugy a haz es a kert tele van az altala keszitett vicces kis agyag figurakkal, melyek mind valami emberi arcot vagy testet formaznak, es altalaban ra hasonlitanak.

A masodik sesshin utan kovetkezo elso nap volt a nagy buli, a toji-toya napja. Ez a japan nap unnep. A leghosszabb ejszaka utan fokozatosan egyre vilagosabb lesz, igy (szerintuk) van minek orulni. Mindenki elkeszithette kedvenc kajajat, es a Roshi megspendirozta az alapanyagokat. Este osszegyultunk a Kohojoban (nagy varo terem), es pupig ettuk magunkat. En sutotokkrem levest csinaltam, mert mindenki az edessegekre gyorsult, es kellet egy leves is. Itt pedig valami elkepeszto minosegu es izu sutotok kaphato. Kaja utan elo lehetett adni valamit. Egy hazai dalt, rovid szkeccset, tancot barmit. Elokerult egy harmonika meg egy gitar, no meg nemi szake is. Jo muri volt, bar az emberek nagy resze tiz ora korul lelepett aludni.

A japanoknal a karacsony csak valami kommercialis esemeny draga sutemenyekkel es vendeglobol rendelt menuvel. Az unnepek 28-an kezdodnek es 4-ig tartanak. Kicsit beszoptam az internettel emiatt, mert azt hittem lesz lehetosegem leveleket irni, meg blogolni a 29-i szabadnapon, meg utana, de sajnos minden zarva van.

Mindenestre 24-en volt egy kis osszejovetel este, es mindenki kapott egy kis csomagot edesegekkel, meg egyeb aprosagokkal. (Ezeket a hivek adomanyoztak.) A Roshi ajandekat nekem kellett atadni telaponak oltozve. Amugy volt egy kis sutemeny, meg Mummon Roshirol (a roshi roshijarol) egy video, amit meg neztunk, mert ez a halalanak az evforduloja is. 25-et, szent karacsony napjat azzal toltottem, hogy mezitlab az egy fokos hidegben korbe jarkaltam a varosban nemi penz utan koldulva (takuhatsu). Meg kell, hogy mondjam, nem orultem neki. Gondoltam, bedobom, hogy ezt a vallasom tiltja, de biztosan megkerdeztek volna, hogy akkor mi a lokoszorut keresek egy zen kolostorban… Jo kerdes.

Azota lezavartunk egy kosesshint (napi 6 ora meditacio) es ma volt a mochi-tsuki napja. (dec.29-en irom mindezt, mert kaptam egy laptopot amin titokban elore dolgozhatok itt a kolostorban) Szoval harom ora alvas utan fel kettokor keltem, tuzet csinaltam, elokeszitettem a konyhafonokkel (Ekei) a tsuki eszkozeit, hogy mire a tobbiek harom korul megjelennek, el lehessen kezdeni a rizs gyomoszolest.

Egy sziklavajlingban speci ragados fott rizst kell osszetorni hatalmas fakalapacsokkal. Testmozgasnak sem rossz, ahogy eloszor ketten a vajling korul korbe-korbe megyunk, mikozben a ket kalapacs kozott nyomkodjuk a rizst. Utana egymassal szemben utjuk egy darabig. Ritmusra, amit a tobbiek kantalnak, majd csak mar egy ember uti. A vegen egy ragogumira kisertetiesen emlekezteto masszat kapunk, amiert a japanok elnek-halnak. Izetlen edes babkremet toltenek bele.

Jo muri volt, elmaradt a reggeli szutra, es free style reggeli volt, ami nagy dolog. Egymasnak tapsoltunk, meg futyultunk. Eddig asszem ez volt a legvidamabb buli. Chi San ugy elvezte, mint egy gyerek. A roshi is csinalt nehany kort, az egyiket velem egyutt. A vegen azt mondta, hogy ideges vagyok. Ezt ugy ertette, hogy tul sok a gondolat a fejemben, nem tudom atadni magam az esemenyeknek:-)

Utana fel hettol fel tizenegyig furdot keszitettem a csapatnak. Ez az uj munkam, idorol idore megbiznak vele, nemreg tanultam. Egy fatuzelesu kalyhaban vizet kell melegiteni majd megtolteni vele a kadakat, amlyek olyan nagyok, hogy egyszerre negy-ot ember is belefer. Egyszamjegyu homersekletben megvaltas egy meleg furdo.(A kepek a mochi elkeszuleset, a szurkolo tabort, es a vegeredmenyt egy oltar elott mutatjak.)

Apropo egy szamjegy; a masodik sesshinen majd megfagytunk. Mar nem tudok kint aludni, olyan hideg van ejszaka (momentan fagyik). Hajnalban pedig olyan koran kelunk, hogy meg sullyed a homerseklet, mire a nap fel het tajban felkel. A teli szerelesem harom samunadragbol (vaszon munkanadrag), alatta jageralsobol, ket ingbol, negy puloverbol, plusz bokaig ero kimonobol es hakamabol all. Neha megtoldom egy vesemelegitovel es egy szinten vese tajekra felragasztott melegitopanellel. Utobbival ottthon nem talalkoztam, de itt mindenhol kaphato. Trikora ragasztva a testmelegeben valahogy otven fokos szintre kuzdi fel magat, es egesz nap melegit. Foleg sesshinen irto jol jon. Van fagyasi serulesem is. A fulem tobbszor megfagyott, de nem olyan veszes, mert eszre sem venni. Csak kesobb konstataltam, hogy furcsa kemeny bogyok vannak a husban. Ezek idovel elmulnak, vagy kifakadhatnak es seb lesz beloluk. Nem kell piszkalni (viszket) es akkor nem okoz gondot. Elfordulhatnak kezen vagy labon is, ahol nagyon ki van teve a hidegnek a borfelulet.

Hat igy elunk itt a vilag vegen. Tudom, neha durvan hangzik, amit irok, valojaban csak olyan hatarokat probalgatok, amelyekrol korabban fogalmam sem volt. Kulonben is a kozponti futes elotti korokban igy eltunk ezer eveken at. Amugy nagyon gyakran sut a nap es olyankor felmegy 10 fokig is a homerseklet. Japanban tulajdonkeppen folyton sut a nap, nemhiaba hivjak magukat naporszagnak a japanok. A nap es japan irasjele is megegyezik:-)

2009-11-29T20:16:00.000-08:00

Igen, maradok. Ugy nez ki egy egesz evig. Mar korabban akartam jelezni, de mint rendesen, mindig a legfontosabb ment ki a fejembol. Egy darabig csak gondolkodtam rajta, majd amikor megkerdeztem, rogton egy evet mondtak. Es rogton el kellett donteni,mert a papirok megcsinalasa sok idobe telik. Ha az ember elgatayzza az idot, lejar a turista vizuma.

Behozom a lemradast: tobb dolgot kihagytam meg a kolsotor bemutatasakor. Szoval a lakohelyek meglehetosen szegenyesek. Tulajdonkeppen csak a Hondo (foepulet) van szepen berendezve, bar ami azt illeti igy is szinte az egesz ures (hogy sok ember beferhessen). A zendoban a parnak, az alatetparnak elhasznaltak es ocskak, a konyhafelszerelesek osregiek. Nemelyik edenyen evszazados, lekaparhatatlan korom van. Chi San es a Roshi szobaja is irdatlanul kicsi, tele minden elkepzelheto papirossal, es hasznalati targgyal. Allatira zsufolt mindketto, nem csoda, hogy megprobalnak minden ajandekot tovabbadni. Agy egyikben sincs, mert a zendoban elokhoz hasonloan, alatetparnan alszanak, amit nappal felgongyolnek. Tul kep a vendeghaz a legkulturaltabb, mert egyeni szobak es agyak vannak. Nehany szerencses lany lakik most ott.

Amugy a kolostor teljesen nyitott. A park bejarata mindig nyitva all, ejszakara csak egy kicsi hordozhato fakeritest teszunk eleje. Gyakorlatilag barmikor barki besetalhat. Jonnek is a latogatok, es vidaman fenykepezgetik az osregi fakat. Neha a zendonal is megjelennek, amikor az egesz banda ott ul vigyazban. vagy komoly kiranudlo felszerelessel jelennek meg, es komolyan elindulnak a mogottunk levo nem egeszen 200 meter magas hegy megmaszasanak. egyebkent meg fizetnek a becsuletkasszanal a zenkert megtekinteseert, es a haletetesert is. A japanok hihetetlenul becsuletesek (a felszinen). A varosban a bicikilit nem kell lelakatolni, a boltokban nincsenek biztonsagi kapuk, es maszkot vesznek fel, nehogy masokat megfertozzenek, ha betegek. A kozlekedesben nagyon elozekenyek. Soha egy turelmetlen mozdulatot nem lattam, pedig en korabban sokszor mentem peldaul az itt szokasos bal oldal helyett, jobb oldalon. Viszont folyamatosan koszonnek, megkoszonnek es elnezest kernek...

2009-11-22T17:47:00.000-08:00

Sok ido eltelt, az utolso jelentkezes ota. Sajna a folyamatos gyakrolas es az allando zurzavar az internet korul nem hagy sok lehetoseget.
Megprobalok valaszolni minden korabbi kerdesetekre.
Boriska angyalkam, igen, a kovon aludni hideg, de van jo meleg halozsakom, ugy hogy csak az orrom hegye latszik ki belole. A szar pakolas pedig rossz melonak tunik, de en elveztem, mert meg sosem csinaltam, es ezert erdekes volt. Igen, otthon is lehet meditalni, de itt egy kicsit intenzivebb az egesz, es itt a Roshi, akitol sokat tanulunk. Amugy meg mdsadnfadjbgsuvnipwvner9n mcsdpfrtgnhergun SAOLDNPONF)RWTNG!
Attila, a takaritas zen hagyomany, nem igazi szukseglet. Mivel folyamatosan tisztitjuk az elmenket, ugyanezt tesszuk mindennel, hogy a kulvilag a belso beke hangulatat idezze. Japanban rengeteg minden errol szol, a teaszertartas, az ijaszat, harcmuveszetek, ikebana, haiku versek, es rengeteg egyeb muveszeti ag.
KacsKar, le lehet fekudni a mohaszonyegre de csak ovatosan, nehogy kart tegyen benne az ember. Neha takaritani is kell, akkor puha seprut, vagy a kezunket hasznaljuk. Egyszer egy fiu sri lankarol kemeny bambusz gereblyevel nekiesett, es ki is szakitott belole egy szep darabot. Volt nagy ijedtseg, vissza kellett telepiteni azt a reszt.
Emberi urulekkel lehet ugyan tragyazni, de brutalis buzt arasztana az egesz, ezert inkabb nem. Amugy pedig rengeteg komposztunk van, amit professzionalis modon keszit el a kertesz. (Aki Domyo, egy tobb mint husz eve meditalo francia pasi. Vele mar csak a nyelv miatt is joban vagyok. Valojaban, ha barmi problemam van a gyakorlassal, hozza fordulok, allati jo fej nagyon sokat segit.)
Nem teihatsuban (fejszor bortelenites chic!) meg nem volt reszem. Egyre hidegebb van, ugy gondoltam megvarom vele a tavaszt. A hajam egyre hosszabb, es a vege tobbnyire rasta, mert nincs idom, sem kedvem fesulni. Asszem, uj mufajt teremtek: Zenrasta neven. Meg ki kell dolgozni a reszleteket...
Amugy ugy tunik a soraidbol Karol, hogy jol megy a gyerekneveles, ha neha nincs is idod aludni. Alapjaban veve, ha keveset gondolkodsz, (mondjuk ezerrel a gyerekre figyelsz) nehany ora boven eleg. A tegnap veget ert sesshinen folyamatosan ot orakat aludtunk, az utolso ejszakat megprobaltam atmeditalni, de nem sikerult, igyharom orat azert aludtam. Masnap egy kicsit kotyagos voltam, de a kovetkezo ejszakan ot ora alvas boven eleg volt, hogy be hozzam a lemaradast. A hajnali haromharmincas ebresztonel ugy ugrottam ki az agybol, mint egy gumicsirke. Persze meditalva tudom, hogy konnyebb, de amugy igen keves alvas elegendo az embernek .
Yes, edessegek! Amennyire latom, az ido elorehaladtaval alabbhagy az eveskenyszer. Es idegesit, hogy erre gondoljak amikor gyakorolni akarok. Egyre kevesebbet eszem, ez is annak a jele, hogy kezdek lecsendesedni. Van, aki szabalyosan meghizik itt, mert az evessel kompenzalja a kielegitetlen vagyait.
Peti, baratkozni igazan nem ugy, itt mindenki egymasra van utalva, hiszen egyutt dolgozunk, egyutt elunk. Sesshin utan neha osszegyulik egy kis csapat, es a sotetben sorozgetunk, szakezgatunk valahol odakint a fak kozott. (Erdekes modon az alkohol nem tilos. Nagyobb unnepekkor a szerzeteseknek is kinalnak szaket.) Erre azert is van lehetoseg, mert a sesshin utani elso nap szabad, ilyenkor ket oraval kesobb kelunk (5:50-kor).
Amugy az unnepek mindenfelek. Sok unnep ismetlodik minden honapban, ilyen peldaul a minden honap 3-an tartott Bishamon, amikor az okayamai szerzetesek osszegyulnek nalunk, es egyutt szutraznak, meg esznek. Minden honapban van Sanyo kultura nap, ami nem tudom pontosan mit takar, valami tajegyseg neve. Ket hete volt az uberbrutal legnegyobb Sogen-Ji unnep, a Kaisanki. Az alapito Ikeda emlekere minden Japan Rinzai kolostrobol jonnek ide apatok, plusz az osszes itt tanult regi szerzetes meg van hivva. Nagy szertartascunami, meg eveszet. Vegre annyi sutemenyt ehettunk, amennyi belenk sem fert.
Apropo sutemeny, kabe akkoriban teljesithettem elso tenzo tisztsegemet. A tenzo a napi szakacs, es rengeteg dolga van. Neki kell elokesziteni a terepet a sanzenekre (beszelgetes a mesterrel), berendezni a varo szobat, kongatni a harangot, stb. Egesz nap telefonugyeletben van, es mellekesen foz es kiszolgal is. Reggel ottol este kilencig tart a muszakja. Viszont ove az egesz konyha! Estere annyira bezabaltam, hogy mozdulni sem birtam. Amikor az esti sanzenre mentem (a tenzo megy be mindenki elott sanzenre), a Roshi hozzam sem szolt, csak vagott egy furcsa fintort, es megrazta az szeansz veget jelento csengettyut...

Itt is kezd igen hideg lenni. Mar egeszen jol megy a zazen ot fokban, arrol nem beszelve, hogy gyakorlo idoben mezitlab papucsban jarunk, sal nuku, kinhin (setameditacio) alatt vadliig felhuzott nadrag. Kremezni kell a kezunket, labunkat, arcunkat, hogy ki ne sebesedjen a bor, es ennel meg csak hidegebb lesz majd.
Amugy van japan szo a magyarban. A "nugu" meztelent jelent vagy inkabb levetkozni-t, a "hadzsime" meg nem csatakialtas, hanem csak annyit jelent: kezdjuk, kezdodik.
Most durva idoszak kezdodik. Most ert veget egy egyhetes sesshin, egy het mulva kezdodik a rohatsu sesshin, amikor csak napi 3 orat alszunk egy heten at, az utolso ejszakan pedig semmit. Utana negy nappal pedig meg egy egy hetes sesshin kezdodik. Ha tulelem jelentkezem...

2009-11-12T22:45:00.000-08:00

A harangtorony faszerkezete egyszeru, mint a zen elme...vagyis megsem.

Oltar a Zendoban. Nagyon szep az Ikedak cimerevel ellatott mecsestarto.

Thomas pozol teljes takuhatsu (koldulo) diszben: kalap a karikav al, amibe szel

eseten kell kapaszkodni. Mellen

a koldulo tarisznya, ahova a szajre kerul.

A Roshi, meg elindulas elott.

Tiszteletadas a Hondo elott.

Szar pakolas elotti godor asas. (Kristofer es Kosztya)

Godor asas...

Szar pakolas.

2009-11-02T22:20:00.000-08:00

Zendo. En balra kint, az ablakok mogotti folyoson ulok, az a Gaitan. Ez pedig itt Teihatsu (fejbor szortelenites) Yamato (Japan) fejet borotvalja Kristoffer (Dania) eleteben eloszor.

A zendo mogotti shintoista temeto. Ahol Gentai eppen delutani sziesztajat tolti. Itt lent a Hondo (konyvtar) ahol reggel szutrazunk. Mellette az elotte levo gyertyatarto kozelrol.

Ez pedig a Szutrkonyvtar, amelynek kovezeten oktober ota alszom.

Az Ikedak temetoje.

Ez pedig a to. Asszem ugy is nez ki.

Kis zen kert. Az ablak a sanzen (szemelyes beszelgetes a mesterrel) szoba ablaka.

Ez itt tobb szaz eves mohaszonyeg, amely nemzeti kincs. Az itteni apolas kovetkezteben ilyen szep. Japanban a moha amugy is szentseg, millio fajtaja van.

2009-10-28T23:14:00.000-07:00

Itt egy kis izelito kovetkezik a bennem csobogo gondolatfolyambol, amelyet persze igyekszem egyre jobban kiapasztani. Bocs, ha esetleg unalmas...

Igen, itt lenni orultseg. Amikor reggel fel negykor felkelek, hogy utana tobb mint egy oran keresztul szutrakat kantaljak, amelyekbol egy budos kukkot sem ertek, en is egyetertek magammal. Kozepen ul a Roshi, aki minden egyes taktusra ugy bologat, mint valami idiota, mogotte egy hatalmas fabekan uti a taktust valamelyik szerzetes, es neha egy hatalmas gongot szolalatat meg egy masik. Mi korulottuk ulunk kenyelmetlen parnakon, kezunkben a szutrakonyvvel. Osesshinen mindez hatvanyozottan idegesito, mert mar napok ota nem aludtam mondjuk tobbet, ot oranal. Mintha az egesz a szenvedesre lenne kihegyezve.Valojaban, amennyire most latom minden a jelenlet gyakorlasarol szol, ami egyenerteku az ego eldobasaval. Osesshin alatt megteszunk mindent annak erdekeben, hogy hatterbe szoritsuk az egot. Az ego pihenni szeretne, jot enni, nagyokat beszelgetni, stb. Ja, es persze folyamatosan hallatni magarol az ember fejeben, gondolatok formajaban. Ha azonban a gondolatokat kizarjuk, az egot is kizartuk, erre jo a zazen, meg a sesshin alatt fenntartando folyamatos meditacio az ulesek kozott. (Ilyenkor csak a tendenre koncentralunk.) Az ego valojaban olyan, mint egy eloleny. Minel tobb taplalekot kap, annal erosebb, minel kevesebbet, annal gyengebb. Ezert lenyegeben barmt is teszek az ego elleneben, az Osvenyen haladok. Legyen az alvasmegvonas, minimalis eves, keves beszed, akarmi. Folyamatosan fenntartott fokusz (meditacio) kozben jobban erezheto, hogyan probal felszinre torni az ego vagyak - a sesshinen foleg kenyeztetes, meg alvas utani vagy - formajaban. Fulembe cseng a Jefftol kapott tanacs: egess el mindent, adj oda mident!A megvilagosodas merteke az is, hogy mennyire tud valaki a jelenben lenni, milyen gyakran tor be a csendbe az ego. Szepen lassan erosodik az ember jelenlete, es hosszabbodik a csond a fejben, aztan egyszer csak tortenik valami.... Amugy nem nagy ugy az egesz, ha mar amugy is eros volt valaki fokusza. Talan erre is vonatakozik Rinzai (Lincsi) megallapitasa, hogy “semmi az egesz”. O is valami nagyobb dolgot vart. A fokusz olyan eros tud lenni, hogy az egesz napot betolti a csend. Nem kapcsol ki alvas kozben sem, igy nincsenek almok, es teljes tudat vesztes sem lep fel minden esetben, talan csak a legmelyebb alvas eseten. Masnap ugyanolyan erosseggel folytatodik, az egesz olyan, mintha meg sem szakadt volna az ido, a jelenlet folyamatos. A Roshi ilyen alvas allapotban van , amikor velunk ul, es dulongel. Korabban eltorott a gerince, ezert a teste sajat sulyanal fogva eloredol, amit aztan mindig kiigazit. Amugy lat es hall ilyenkor mindent, meg meg sokkal tobbet is. Ez felebredett allapot, nem veletlenul jelenti ezt a Buddha szo. Nekem eszembe jut a mitologiai alakok harmadik szeme, amely mindig nyitva van.

Sokat godolgkoztam azon, hogy amit eddigi egesz eletemben felepitettem, azt most bizonyos ertelemben eppen leepitem. Megtanitottam az egomat folyamatosan kritikus szemmel nezni a vilagot, folymatosan gondolkodni, gyermeki onmagambol kifejlesztettem egy (tobbe-kevesbe stabil) szemelyiseget. Van egy hatarozott onkepem magamrol, folyamatosan probalok helyes dolgokat tenni, “jo embernek” lenni, stb. Sokat dolgoztam azon, hogy minel melyebben ismerhessem ezt a szemlyiseget, akinek magamat tartom, ismerjem a jo es a rossz oldalaimat, tudjam, hogy bizonyos helyztekben mire szamitsak magammal szemben. Most mindezt kidobhatom a kukaba, es megtehetek mindent annak erdekeben, hogy uresfeju emberre valjak. Hat nem orulet?Mindennek a tetejeben az ertelmisegi elet, amelyhez irdatlan sokat kell tanulni, rengeteg lexikalis tudassal tomni a fejemet, kifejleszteni a pozitiv gondolkodast, kifejezokeszseg, stb. csak gatol abban, hogy zen szepontbol onmagam lehessek. Annyi gondolatom van, amennyi egy falunyi “egyszeru embernek” is sok volna. Mindent erteni es ertelmezni akarok, egy percnyi nyugtot sem hagy “nekem” a jol felepitett egom.

Rengetegszer jutott eszembe a sesshin soran a kozepiskolaban vett Candide. Voltaire logikus szempontbol elemezte a “ez a leheto vilagok legjobbika” kifejezest, es szereploit szornyubbnel szornyubb helyzetekbe vitte, hogy azutan kenytelenek legyenek kijelenteni, hogy nem is olyan jo ez a vilag. Lehet, hogy felreertem a muvet, de ugy emlekszem, hogy ezzel a fejlodest akarta apologizalni, amit az ember kepes veghez vinni. A fejlodo tarsadalmat, a kutlutrat, a technikat tartja fontosnak Voltaire. Ezzel szemben a Buddhizmus azt tanitja, hogy a vilag tenyleg gyonyoru, csak mi keptelenek vagyunk arra, hogy ezt megeljuk. Sajat magunk altal teremtett nyomorunkbol szemlelve, hogyan is gondolhatnank, hogy ez a vilag tokeletes? Nem akarok hatalmas filozofiai korokbe bonyolodni, csupan annyit jegyzek meg, hogy mindez akkor jutott eszembe, amikor a masodik sesshin legnehezebb pillanatait eltem at, es egyetlen apro madarhangrol egy kamaszkori emlek jutott eszembe, majd mindenfele dolog a multbol. Olyan erosen eltem at, hogy milyen gyonyoru is az eletem, hogy sirva fakadtam, es ott potyogtak a konnyeim a kinhin sorban (setalo meditacio ket ules kozott). Ugy ereztem minden az enyem az eletben, fuggetlenul attol, mennyire hajszolok elmenyeket, erzeseket, es fuggetlenul helytol es idotol. Az eletet tartottam szepnek, a legmelyebb lelki szenvedes kelletos kozepen. Van ebben logika?

2009-10-28T22:56:00.000-07:00

Ma csak ilyen osszefuggestelen gondolatoｋ formajaban tudok irni. Remelem igy is ertheto lesz.

Dharmakard. (Dharma a vilag rendje a buddhista filozofia szerint lehetna fizikanak, vagy metafizikanakis nevezni.) Gondolatok nelkuli jelenlet gyakorlasa. Amikor zazenben ulunk - tanitja a Roshi -, teljes koncentracioval fokuszaljunk a legzesre, akkor minden akalommal, amikor teljesen kiuritjuk a tudonket, vagunk egyet a dharmakarddal. Elvagjuk minden kapcsolatunkat az egonkkal, a gondolatainkkal, a multunkkal, a jovonkkel, az eszmeinkkel, a koncepcioinkban elo vilaggal. Megtoltjuk energiaval a medence tajeki energiakozpontunkat (tanden), valojaban folyamatosan bovitjuk a kapacitasat. Ezzel a munkaval tisztitjuk eveken at a lelkunket, toroljuk el a kepzelet vilagahoz fuzo karmankat.A kolostori eletben semmi mas nem tortenik, mint a folyamatos jelenlet gyakrolasa a mindennapokban. A tandenre koncentralva megprobalunk teljesen gondolatok nelkul letezni, dolgozni, egyutt lenni egymassal, stb. Itt erre minden lehetoseg megvan, mert amennyire lehetseges, a kisertesek hianyoznak. Szamomra kozuluk a stressz a legfontosabb, otthon mindig tele volt a fejem valami aggodalommal, meg ha minden teljesen rendben is volt. A nyugodt, rendezett elet meg hozza a gyumolcset: eleve kevesebb oromkielegitesre vagyom, igy szinte nem is gondolok azokra a dolgokra, amelyeket fel kellett adnom ahhoz, hogy itt lehessek.

Amugy pedig: amiota itt vagyok durvan ramt tort az edessegek utani vagy. A kemeny napok utan mindenki megprobal bespajzolni nemi csokit, kekszet, vagy barmi mast, ami finom. Egymasnak kinaljuk ezeket, es itt lathatolag mindenki gyerekesen boldog veluk. Szabalyosan vissza kell fognom magam, hogy ne akarjak minden szabad oramban a boltba szaladni egy kis finomsagert.

Kiderult kozben az is, hogy tobb szempontbol is kellemesebb most a Sogen-Ji. Egyreszt eltunt egy csomo idosebb, ideragadt ember, akik hosszabb ideje itt eltek mar, es nagyon kemenyek voltak az ujakkal szemben. Masreszt lazabb lett a menetrend, delutan mar nincs munka, es az intenzivebb hetek utan mindig tobb nap lazitas van, mert az altalanos napokon is tulajdonkeppen pihen az ember. Allati jo erzes amugy, hogy ennyi kulonbozo naciobol vannak itt gyakorlok. A multkor osszeszamoltuk, hogy a zendoban tiz kulonbozo orszagbol, negy kontinensrol vannak emberek. Van olyan nap, hogy minden altalam ismert idegen nyelvet hasznalom.

Van akinek tobb evtizedre vissznyulo tortenete van a Sogen-jivel kapcsolatban. Itt van peldaul Gentai es szerelme, Enen. Kb. tiz eve kezdtek el a gyakorlast itt, es ugy is gondoltak, hogy jo darabig itt fognak elni. Aztan jott a szerelem. Eloszor elhegytak a kolsotort, es Enen szulofoldjere, Mexikoba mentek lakni. Majd visszatertek, eloszor kulon-kulon, majd egyutt is, hogy itt gyakorlojanak, de a Roshi nem akart egy part a kolostor falai kozott tudni. Hosszas huza-vona utan egyezett bele abba, hogy gyakoroljanak, de nem lakhattak itt. Egy zazenre jaro idos neni a Sogen-Jire hagyomanyozta a hazat. Es eppen akkoriban halt meg. Ok ketten bekoltoztek, es attol kezdve minden nap hajnali haromkor indultak “munkaba” a kolstorba, majd az esti szutra utan haza. Ez igy ment egy darabig, utana a Roshi Mexikoba kuldte oket, hogy alakitsanak zendot, ugy hogy most ott laknak Mazatlan varosaban es evente egyszer-ketszer jonnek egy-egy honapra vissza. Amugy Gentai batyja hat evet toltott itt, es most eppen Taiwanban lakik, ahol kinaiul tanul. A sracok USA-beli szulei annyira utaljak Japant, hogy hallani sem akarnak rola. Egyszer sem jottek meglatogatni oket. Itt van egy belga srac peldaul, aki egy betegseg miatt kerult ide. Eredetileg dus gazdag szulok elkenyeztetett gyereke. A gimi utan egy fotos iskolaba jart, bebarangolta a vilagot, es Costa Ricaban toltott egy evet. Hazajoven milliokat keresett (nem derult ki, mivel) es a leggazdagabbak eletet elte: sportkocsi, nyaralas telen, teleles nyaron, atleta termet, gyonyoru baratnok, tenisz, golf, stb. Aztan egyszer csak kitort rajta egy ismeretlen tropusi betegseg, amit kozep-amerikabol hozhatott haza. Sehol nem tudtak vele mit kezdeni, allapota pedig egyik naprol a masikra romlott. Ereje gyengult, lefogyott, azt mondtak neki, hogy egy-ket ev, es novenyi format fog olteni. Az utolso pillanatban valami ismeros reven egy haborus ujsagirohoz csatlakozott, akinek szuksege volt egy fotosra. Elmentek eszak-Indiaba, ahol elobb utobb teljesen elhatlmasodott rajta a betegseg, mindez otezer meter magasn valahol a himalajaban. Az ottani emberek szeretete es torodese ebresztette aztan ra arra, hogy milyen eletet elt korabban. Talalkozva a Roshi egyik tanitvanyaval, aki vegul asszem lehozta ot a hegyrol, ugy dontott, hogy Japanba jon. Ot eve van itt.

Ami a sajat fejlodesemet illeti, nem tudok fantasztikus dolgokrol beszamolni. Az eddig itt toltott ket sesshinen egyre melyebb volt a koncentraciom, de nem tortent semmi olyan attores, amirol tobben beszamoltak nekem, a kezdeti kolostorbeli idejukben. Azt hiszem, kezdem megerezni, mi az igazi zazen. Es persze egyre komolyabb csendeket elek at. Legutobb mar rendesen sikerult gondolatok nelkul lennem akkor is, amikor nem meditaltam. A Roshi mindig csak azt mondja, hogy menjek melyebbre, nyujtsam el a kilegzeseket annyira, amennyire csak lehetseges, es akkor at fogom elni, hogy a testem csak kaprazat, hogy valojaban spiritualis leny vagyok, nem fizikai.

Az idojaras mindig kerdes hiszen gakorlatilag a szabad eg alatt elunk. Masfel hete raadasul kint alszom a szabadban, hogy egy kicsit trenirozzak a telre, amirol mindenki remtorteneteket mesel. A fagyasi serulesek hetkoznaposak, noha szoktatassal ritkulnak. A fagyos hidegben olyan szar dolog fel kelni, hogy leginkabb le sem fekszik az ember aludni. Ugyanakkor egyilyen tel elegendo ahhoz, hogy megtanuljuk mely kilegzest. Minel melyebb ugyanis a kilegzes, annal tobb energiat tudunk a tandenbe osszgyujteni, ami at is melegit egyuttal. Ime a valasz arra, miert tudnak tibeti jogik akar alsonadragban meditalni a hoban. Most egylore meg kellemes az ido, bar szepen lassan megy husz fok ala a nappali homerseklet, a hajnali pedig tiz ala. Allitolag csak a hajnalok lesznek igazan kemenyek. Decemberben is siman tud 14-16 fok lenni nap kozben, ha kisut a nap.

A Sogenji univerzum gyongyszeme a pottyantos wc. Van guggolos valtozata is, amin isteni jol esik gornyedni sanzenre (szemelyes beszelgetes a mesterrel) varva. Es van egy fantasztikus elonye: nem kell lehuzni wc-zes utan:-) Ugyanakkor neha ki kell tisztitani, ami a szmotty athurcolasabol all egy az erdoben asott verembe. Apropo erdo: harom napja az erdoben letesitett shitake gombatelepet epitem ujja. Tiz meteres bambusz nadakbol acsoltunk ot allvanyt. Ezekre specialis shitake gombafonallal beoltott faronkoket tamasztottunk. A vegen pedig vizzel lelocsoltuk az egeszet. Ha minden jol megy ujabb even at fog teremni a kolostornak a shitake. Amugy mindenfele munkat csinaltam mar itt: bambusz kerites epites, erdo takaritas, temeto takaritas, arok asas, sarlo es egyeb vago szerszam elezes.

Ma delelott Wc napot tartottam. Nekem kellett a wc-ket takaritani, majd utana az volt a feladatunk, hogy egyutt kiuritsuk az emesztoket. Godroket astunk a parkban, es bambusz rudon ket-ket ember vodrokben belejuk hordta a szmottyot. Az emesztokbol meg ki kellett merni hosszu nyelekkel ellatott edenyekkel a cuccost. Amelyben hemzsegtek a fergek, ugy mozgott az egesz, mint egy hangyaboly. Erdekes modon viszonylag konnyen hozzaszoktam a szaghoz, es egyaltalan nem jelentett problemat a munka. Van aki rosszabbul birta. Utana extra furdot vehettunk a furdohazban.

Eppen a mai nap konstataltam, hogy ez valojaban az az elet, amelyre az utobbi evekben vagytam. Munka a szabadban, kozossegben elni, lakni, stresszmentesen dolgozni, ugyanakkor anyagi problemaktol mentesen is, es sok szabadidovel, amit zazenre hasznalhatok fel. A sors furcsa fintora, hogy egy olyan helyen lelem ezt meg, amely egyeb okokbol kifolyolag kifejezetten taszito, es pont ez az, ami az egeszben a legfontosabb. Hiszen a lemondas “onmagunkrol” az, ami megvaltoztat, es ami a lenyeg. Nem pedig a fent leirt korulmenyek, amelyeket, ha el is ertem volna mas uton, idovel ugyanolyan terhesse valtak volna, mint barmelyik eletkorulmeny, amelyekbol valaha elegem volt.

Amikor ide keszultem, az alvastol feltem leginkabb. A hajnali keles sosem volt a mufajom, esti szuletesu gyerek leven, amugy is delutan jon meg az erom, es az esi uleseken sosem vagyok faradt. Az elso ket heten minden delutan aludtam legalabb egy orat. Utana fokozatosan egyre rovidebbeket, most meg mar egyaltalan nem alszom delutan, pedig hat - hat es fel oranal szinte sosem tudunk tobbet aludni ejszaka. A rohatsura leszek kivancsi (december elso heteben rendezett sesshin, amelyen elvben nem fekszik le az ember), hogyan birom majd. A minden beleadas jegyeben elvben a teljes kiutesig is elmehetnek, kerdes mikor ijedek meg, es dobom be a torolkozot.

A kolostor vonzaskoreben egy csapat segitokesz ember van, akik nap mint nap tesznek valamit erte. Rengeteg etel felajanlast kapunk. A konyha ahogy elneztem csak olyan 50-60 szazalekot kell hogy sajat forrasbol eloteremtsen, attol fuggoen persze, hogy eppen hanyan vannak a kolostorban. Most egyebkent szinte telt haz van. Folyamatosan tobb mint harminc ember, es ahogy elnezem, negyvennel lehet a plafon. A decemberi rohatsura (hosszabitott egy hetes sesshin Buddha szuletese alkalmabol) igy is tobb mint otven emberrel kalkulalnak, de ennyien mar nem ferunk be a konyhaba, meg a zendoba sem.Az osesshineken segiteni szokott a Roshi huga (Masako San) es egy masik neni is a fozesben. Van egy kabe tiz-tizenot ember, akik szinte nap mint nap hoznak valami ennivalot. Nishi San, pl. kepes reggel negykor egyedul szutrazgatni a Hondo mellett a parkban, miutan a konyha ele letette aznapi felajanlasat – nehany kilo kortet, sutemenyt vagy zoldsegeket. Ahogy elnezem a segitoink ugy mennek vasarolni, hogy ha valami eppen akcios a piacon, akkor nehany kiloval tobbet vesznek, es azt nekunk adjak. Minden ebed elott szertartasosan jelenti be a tenzo (napi szakacs), higy kitol mi van a levesben, foetelben, stb.

2009-10-02T22:59:00.000-07:00

Nahat, az altalanos napokon is kisetalhat neha az ember az ajton. Igy kerulok most megint internetkozelbe. - Allatira orulok a megjegyzeseiteknek! Ha van mit, kerdezzetek batran, megprobalok valaszolni. Tobben kerdeztek, mi jatszodik le bennem, milyen is az a spiritualis ut, amin itt jarok? Amennyire elmondhato, megprobalom lefesteni a dolgot, de az az igazsag, hogy errol nem igen szokas beszelni zen korokben, pontosan nem is tudom miert. Amit lehet, azert leirok.

Kep: tollaszkodas kozben a zendoban. Mogottemafalon a koldulo (takuhatsu) kalapok.

A kolostorban alapvetoen negy kulonbozo tipusu nap van. Van az ossesshin nap, amirol az elozo bejegyzesben irtam, amikor folyamatosan meditalunk, hetszer egy honapban. Van a Kosesshin nap, amikor reggel ketto, este 4 ora meditacio van. K0zben delelott kb.4,5 ora munka, delutan ket ora piheno. Ilyen napbol 10-12 van egy honapban, altalaban 5-7 napos blokkban. A sesshineket kotik ossze az altalanos napok, ilyen van ma is. Reggel 2 ora meditacio (kozben sanzen mindenkinek) es utana 4,5 ora munka, majd ebed utana pedig 3 ora piheno (kettotol otig) a vacsoraig, ami opcionalis, es 6:30-kor kezdodik az esti zazen, ami 2 ora. Aki nem vacsizik, annak tehat az egesz delutan szabad. Ilyen napbol all a honap fennmarado resze, altalaban 2-5 napos blokkokban a sesshinek kozott. Amugy meg van a szabad nap, amikor reggeli utan meg takaritunk 1,5 orat, azutan mindenki arra megy, amerre lat, semmi meditalas. Ilyen csak 2-3 van egy honapban, attol fuggoen, hany sesshin volt. Ez ugyanis a minden sesshin utani elso nap.
Amugy meg: minden nap keles 3:40-kor, kivetel a szabad napokat, amikor 4:50-kor, vagy 5:50-kor. Keles utan (kiveve szabad napok) egy ora szutra a hondoban, utana 2 ora zazen, utana reggeli 7:30-ig. Utana kerti takaritas es benti takaritas 1 ora plusz fel ora. Ez majdnem minden nap. Az osesshinen itt jon negy ora zazen (kozben a masodik sanzen), amugy pedig a mar emlitett munka. Delutan csak az osesshinen van meditacio, illetve teisho (eloadas) es egy kis zazen. Este 17h-kor vacsora, sesshineken 16h-korul, es opcionalis. (A mediatcio elott mar nincs ido emeszteni, ezert legtobben nem esznek semmit.)

Sessinek utan kezdodik rogton a Takuhatsu, koldulas. Kozepkori ruhaba oltozve (mezitlab, kotelbol font saruban, furcsa, fekete tullszeru slafrockban, henger alaku vastag textilovben, gomba alaku, teljes fejet elfedo kerek kalapban, koldulo tarisznyaval a nyakban) vagunk neki a varosnak, vagy a hogy legutobb csinaltuk a kozvetlen kornyekunknek. (Szinte teljesen varoson belul helyezkedik el a kolsotor.) Megprobalunk nagyjabol egy kupacban maradni, hangos Oooo-t eneklunk menet kozben, majd meghajlunk egy haz elott, meg hangosabban haromszor Oooo-t eneklunk. Ha meghalljak, kijonnek, a tarisznyat fedo hosszu anyara teszik az adomanyt (penz, rizs, edesseg, stb.) amit nem szabad megfognunk, csak belecsusztatni a szutyobe. Utana elmond az ember egy szutrat, amit nem tudvan japanul egy idetlen muanyag "cetlirol" olvas fel. De ennek is nagyon szoktak orulni. Utana persze meghajlas. Ha jol megy a bolt 1-2 ora alatt 40-50 ezer Yen is osszegyulik a csapatnal.

Volt egy erdekes ceremonia az oszi gyakorlasi periodus kezdetenek unneplesere. A hondoban osszegyultunk, szutrakat enekeltunk, majd az elottunk levo talcarol felvettuk az egyik japan szutrakonyvet, es ide-oda lapoazgattuk, mint egy harmonikat. Kozben egy papirrol valamit hangosan orditani kellett japanul idorol idore, amikor jolesett.
Ma egyebkent az eves nagy telihold unnepe van, es ilyenkro altalanos ossznemzeti teazas es holdnezes van mindenutt Japanban. Mi is csinalunk majd valamit, de meg nem derult ki pontosan mit, lesz teliholdra emlekezteto edes toltott gomboc, az tuti...

Egyebkent szinte mindennapra jut valamilyen unnep, amit altalaban a haladobb szerzetesek, vagy bentlakok cerebralnak, sokszor csak egyedul enekelgetve a meg szutrazgatva, neha a Roshi is reszt vesz. Naponta 2-szer van peldaul harangozas is, asszem minden 5:30-kor.

A klima tovabbra is meleg, mar lehet erezni az osz kozeledtet, de del korul igy is siman 25 fok van. Hajnalonta mar cidrisebb, meg jonnek az esok is. Amugy borzasztoan elvezem az egeszet, az emberek nagyon kedvesek. Sok a fiatal, csak nehany megkovesedett szerzetes maradt itt az elozo evtizedekbol, de ahogy az ido megy elore, egyre kedvesebbek hozzam is. Ha nem veszed magadra a folyamatos figyelmezteteseket, meg modortalan utasitgatasokat, nem fajdalmas az egesz. Irto sok japan, illetve japanul tudo ember van, ugy hogy lehet gyakorloni, ha van turelme az embernek a nyelvhez. Van ket nagyon kedves japan szerzetes no is, akikkel egyszer mar foztem egyutt. Vicces volt, egy szot sem tudnak angolul. A zendoban lakni szerintem kibirhato, mar ha az ember tul teszi magat azon, hogy nulla szemelyes tere van. A sracok jo fejek, es allandoan valtozik az osszetetel, mert folyamatos a joves menes a kolsotrobol.

A ket kicsi toban jokora 6-8 kilos japan pontyok uszkalnak, mindenfele csiricsare szinben, es odajonnek az emberhez. Van egy zen kutya is a kolykevel, de fogalmam sincs min el,mert nalunk csak zoldseg van. Amugy a kaja csodalatos, renget ismeretlen zoldseg, rengeteg rizs persze, sok sult meg rantott dolog, amiknek nem tudom a nevet. A fakon khaki, fuge, meg szelidgesztenye.

A fenti temetoben egyebkent mint megtudtam kiralyi csaldbol (Ikeda klan) valo emberek fekszenek, monumentalis sirokban, gynyoru porcelan meg granit es marvany faragvanyok kozott.

Legkozelebb masfel het mulva jelentkezem. Sziasztok!

Az elso Osesshin

2009-09-30T23:48:00.000-07:00

Na, ez durva volt. Sokan, sokfele dologgal riogattak, de minden mas persze a valosagban. Azt hittem, kiprobalt gyakorlo vagyok, de itt alattam is osszeomolott a talaj. Az Osesshin 7 nap folyamatos meditaciobol all, igen keves alvassal. Valojaban pedig folyamatos szivatasbol. Mar ott ereztem, hogy baj lesz, amikor kiderult, hogy az Europaban megszokott kb 8 ora meditacio helyett itt 12 a penzum, es tovabbi ket oraval kevesebbet alhatunk.

Erdekes modon a keves alvas volt a legkibirhatobb. Ejjel 11-fele fekudtunk, hajnali 3:40-kor keltunk. A sugarlab (jetleg) miatt amugy sem tudtam aludni ejjel, igy az elso ket nap meg elkaristoltam valahogy, delutan amugy is volt 40-50 perc alvasra. Sokkal idegesitobb volt azonban, hogy gyakorlatilag folyamatosan megzavarjak a bekes meditaciot. Masfel oranal tovabb sosem ulsz egy helyben, mert rohanni kell sanzenre.

Amikor felcsendul a negyedik csengoszo, akkor futas. A reggeli es esti sanzennel ezzel csak a sorrend dol el, amugy mindenki sorra kerul. Van azonban delelott es kora delutan is egy sanzen, amikor csak az elso 5-6 ember jut be. Amugy meg allati idegesito, hogy minden ujabb napi feladat elott szutra enekles, meghajlas es neha leborulas van. Felkeles utan 1 ora szutra. Neha olyan gyorsan mondva japaul, hogy a latin betus irast sem tudom kovetni, hat meg kimondani. Zazen elott szutra, etkezes elott szutra, teisho elott szutra, zazen utan szutra, szutra utan szutra. Allandoan vonuluk valahova: zendobol ebedlobe, es vissza, hondobol (ott szutrazunk, meg ott van a teisho - a mester delutani eloadasa) a zendoba es vissza, be az erdobe es vissza...

Meditalunk　a zendoban, csengoszo, rohanas, meditalunk a kenyelmetlen parnakon a sanzenre varva. Visszavonulas, ules. Utana esetleg reggeli vagy ebed, reggel van egy kicsi takaritas, ami vegre megmozgat. A teisho a total szenvedes: kemeny gyekenytatamin kuporogva seizaban (japan terdelo ules) vagy zazenben (lotusz, fel-, negyed- lotusz, stb.) masfel ora hosszat. Ennel csak a ko0kuho (Osesshin megnyito beszed) volt rosszabb, ahol leborulva kellett mindezt szigoruan seizaban vegigcsinalni. A vegen terdtol lefele nem ereztem a labamat. Mar mindenki a zendoban lehetett, amikor vegre kezdett visszaterni bele az elet. Probaltam kozben raallni, de lehetetlen volt. Szerencsere az egyik srac segitett. A Chi San (kolostrovezeto holgy) csak annyit mondott: "Sit down Peter! Don't brake your legs right now, we need those legs for zazen." Akkor meg humoromnal voltam, visszaultem tehat remego labaim koze es vartam a veget.

Harom nappal kesobb jott a holt pont. Annyira sotet volt a fejemben minden, hogy nem is emlekszem pontosan, meg nem is merek mindent leirni, ami bennem volt. Az mindenestre biztos, hogy a Hondo felgyujtasa is a terveim kozott szerepelt. (Jo moka lett volna, mert itt beleertve az erdot is minden fabol keszult.)

A szenvedes persze csak az erem egyik oldala, hiszen a zenben ezzel is a jelenletre probalnak ranevelni. Vedd eszre: eleg egy kis fajdalom ahhoz, hogy sotet szinben lasd a vilagot, mikozben az mit sem valtozik. Es fontos az is, hogy fenn tartsd a meditaciodat. Ahogy az ido ment elore, egyre melyebb volt a meditaciom, es egyre konnyebben tudtam gondolatok nelkul lenni akkor is, amikor nem ultunk. Ha az eloadas alatti labfajas helyett a legzesre koncentraltam mindjart kibirhatobb volt az egesz, noha ettol a fajdalom mit sem valtozott (ez a gyakorloknak persze nem ujdonsag). A csodalatos az, hogy itt mindez konnyebben ment (a holtpont utan persze).

Sajnos lejar az idom itt az internet kavezoban - ahol a sesshin utani nelkulozes miatt halomnyi edesseg kozott irom a leveleket - pedig annyi mindenrol szeretnek meg irni. Ma peldaul takuhatsu (tradicionalis buddhista koldulas) volt, ami az osesshin utani elso napon szokas. Akartam irni a halakrol, madarakrol, bogarakrol, a fantasztikus etkekrol, amiket itt kinalnak nekunk. A kolostori epuletekrol es a dzsungel konyvebe illo erdei temetorol,　ahova setalni jarunk az Osesshin alatt. De mindezekrol majd legkozelebb.

Megerkezes

2009-09-30T23:46:00.000-07:00

Ket nap utazas utan szerencsesen megerkeztem a kolostorba. Nehanyotoknak kuldtem levelet a Facebookon, az egyetlen honlaprol,　amelyet a dohai repteren elertem egy indiai lany laptokjarol, akivel egyutt utaztam egy darabig.
Szoval viszonylag zokkenomentesen erkeztem meg tegnap ejjel, ket nap utazas utan. Osakaban meg mentem egy kort valami mulatonegyedben, mielott felszalltam a vonatrra. A japanok szerintem gyonyoruek, fokent a szebbik nem - megha szenes lapattal mindegyiket szembol arcul is csaptak egy kicsit. Csak allok az utcan es bamulok, milyen ferde szemu itt mindenki. Ugy hathatok itt, mint a gatya a tehenen... Irto szines minden, es kicsi, gyufas doboz szeru autokonj jarnak. Egyik sem hasonlit az otthoni "japan" kocsikhoz. Minden utcasarkon szusi es erdekes modon hamburger kaphato. Annak ellenere, hogy a vilag masik vegen vagyok, egeszen europainak hat a dolog. Hajszal pontos vonatok, mindenkinel laptok, vagy mobil, modern epuletek... A japanok hihetetlenul segitokeszek, akkor is segitenek, ha nem tudnak angolul es nehez oket leallityanni, hogy ugysem ertek semmit az egeszbol,　amit az elozo fel oraban mondtak.
Allati jo erezes volot a vilag atutazasa utan a sotetben egyszer csak megpillantani amagam elott a Hondot (konyvtar a kolostorban). Meg tartott a zazen, amikor odaertem, igy vartam a Chi Sanra egy darabig. Ja, kozben veletlenul belebotlottam a Roshiba a sotetben, mert majdnem bementem a sanzen szobaba. - Aszittem jo helyen jarok, de nem. - Ejjel enm tudtam aludni, mert otthoni ido szerint du 3-kor fekudtem le, es tizenegy fele kellett kelnem. (het ora az eltolodas) Szerencsm van, mert ma eppen szabad nap van, igy a varosi konyvtarbol tudok irni, ahova biciklin jottunk a dan sraccal (christofer). Havonta ket ilyen nap lesz, igy ket hetente tudok irni, ha lesz mit. (Gondolom a "tegnap is zazen volt" - tipusu levelekre senki nem kivancsi.) Velem egyutt erkezett egy dan srac es egy mexikoi lany is. Ilyenkro nagy itt a joves-menes, anyja es kosztya, es meg sokan masok is neheny het mulva erkeznek. Ma egyebkent vasarnap van, es jottek a japanok zazent ulni, mikozben mi takaritottuk a korletet. Mindenki megallt, es hangos ohajogozaimasszal koszont. Mellettem gereblyezett a Roshi (70) es - nem hazudok - ugy ugralt, mint egy tizeneves, mikozben a barazdakat huzta a homokba.
A hely amugy egeszen falusi, tele-zsufolva kozepkori fa-pagodakkal. A Hondo a legnagyobb epulet ugy nez ki belulrol, mint egy kastely, es egy kozepkori panoptikum kevereke, azokkal az ilyeszto arcu bodhisattva szobrokkal. (Majd kuldok rola kepet.) A hnagulat egyebkent kellemes, ma egyutt teaztunk a roshival, es az osszes mostanaban erkezett emberrel. Tegnap a vendeghazban aludtam, csak ma koltoztem be a zendoba, ahol a Jishario (templomszolga es hoppmester egyszemelyben) elmagyarazta a legszuksegesebb formalitasokat. (Pl.:Mire bejutsz sanzenra (szemelyes interju) , kb 6-szor hajoltal meg, ha kozben a sotetben nem estel pofara, mert neha bizony futni kell.) Minden fabol osszetakoltnak tunik, olyan,mint egy camping. Viszont valojaban futesen kivul minden komfort letezik, igaz neha a szomszedba kell menni miatta. Van pl. egy furdohaz is (szinten kozepkori stilus) ahova mindennap lehet menni, sot sessinen (hosszabb 5-7 napos meditativ periodusok) kulon rituale kereteben kell furdeni. Kellemes, fenyokkel tarkitott lugas hangulata van az egesz kolostor parknak. Feljebb mar kezdodik az erdo, ami eleg suru es fogalmam sincsen, hogy lombhullato-e. Hatalmas kocsagok krakognak mindenfele, fulsiketito ejjel a tucskok ciripelese. Egyelore kelemes ido van (25-28 fok) ugy hogy a varosba is papucsban jottunk.