2016. március 24., csütörtök

Az első inosz(u)

A choka a reggeli szertartás, ami nagyjából szútrakántálásból és néha oltáron bemutatott felajánlásokból áll. (Amikor emlékezünk valkire vagy valkikre.) Az oltár két oldalán ülünk a Hondóban. Középen a Roshi szútrázik illetve mögötte két oldalon ül a fa-hal dobosa (mokugyo), és az inoszu a két öblös gonggal, aki a Roshival együtt vezeti a szertartást.
Az inosz nagy hangon beénekli a szútrák címét, illetve néha az első sorát; majd a csapat a dob ritmusára végigkántálja a szútrát. Ezt követően a Roshi és az inosz ketten együtt eldalolja a voltaképpeni imát (ekko). - Hogy miért és kiknek a javára énekeltük el a megelőző szútrát, és mit szertnénk vele elérni. (Általában az érintettek jól létét, illetve megvilágosodását...)
Inosznak lenni kihívás, mert egy pontosan megkomponált zenemű (choka) irányításáról van szó. Minden időre, illetve ritmusra megy, nem lehet egyetlen pillanat kihagyás sem, folyamatosan „szólnia” kell valaminek. Dobnak, énekhangnak, gongnak csengőnek. Ott és olyan hangerővel, amilyet a pillanat megkíván.
A Roshi rendkívüli jelentőséget tulajdonít a sangha (a csapat) egységének és harmóniájának. Ezért a legkisebb hibáért is keményen meginti az inoszt. Teljes torokból kell a szútra-címeket előénekelni például, és nem lehet hibázni a számunkra néha teljesen kiejthetetlen, sebesen kántált japán szavakban sem, amikor a szólózás megy a szútrák között.
Amióta vissza érkeztem, kétszer gyakoroltunk együtt Shosannal. Utoljára szerda délután, fél órával zazen előtt. Akkor derült ki a számomra, hogy a másnapi ceremóniát én vezetem.
Már az elejét elszúrtam, amikor az első gong ütést késve tettem meg, mert nem tudtam, mi a koreográfia. Roshi részéről dühös reakció volt a válasz. A továbbiakban még többször leszidott, hogy miért nem gyakoroltam eleget, például az előző délután... Ehhez képest az ekkók egész jól mentek, és egészben véve a ritmussal volt a legtöbb kifogás. Néhány fokos hőmérséklet lehetett, ennek ellenére leizadtam, mire a majd egy órás „előadáson” túl lettem.
Ettől kezdve három naponta fog rám kerülni a sor. A következő alkalom természetesen sokkal jobban sikerült. Főleg, hogy Shosan előre bejelentette, így egész délután gyakoroltam előtte. A leginkább most a szútracímekkel volt gond. Nyitott torokkal, teljes testből és lényből kell előadnom őket, csak akkor lesz jó. (Azt hiszem, ezek után el fogok tudni énekelni egy operaáriát is.)

Az előző bejegyzés még február végén készült. Azóta volt egy Osesshin, és a Higan periódus. Ez a tavaszi nap-éj egyenlőség ünnepe. Ilyenkor a buddhista világban (a változatosság kedvéért megint) a halottaikra emlékeznek az emberek. A papok házakhoz járnak ki szútraéneklésre, cserébe pénz adományt kapnak. Néhányan pedig a kolostorban kérnek szertartást - ebben mi is besegítünk, jóllehet nem vagyunk avatott papok. Az előző bejegyzésekben említett Hódzsik ezek. Néhány napig éjjel-nappal dolgoztam az Osesshin után. Most kezdem kipihenni magamat, és a mai nap szabadnap.
Mellékelni szserettem volna egy rövid filmet az éppen zajló életről a tó körül:-)A virágzó cseresznyefával, de sokadszori próbálkozásra sem sikerült feltöltenem...





2 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon jók az írásaid, várom a folytatást
    Üdv!
    Egy gyakorló ;)

    VálaszTörlés