Igy mar regen irtam a blogra, hogy csak itt ulok a konyvtarban, es ami eszembe jut. De hat ma szabad nap van. ...Ami azt jelenti, hogy reggel azert meg nyomtunk egy kis takuhacut (koldulas) a kolostor kornyeken, mert ma honap elseje van, es ilyenkor ez igy dukal.
Visszajott a Roshi Europabol, ahol tobbek kozott Magyarorszagon volt egy osesshinen. Oodakat zengett a magyar szangha (csoport) figyelmessegerol es osszeszokottsagarol, ami asszem nem vicc, mert peldaul ugyanezen az uton Olaszorszagban egyutt ult ket napot az ottani szanghaval, de roluk emlitest sem tett. (Mindig amikor visszajon, a kov. nap reggeli utan tart egy beszamolot nekunk az utjarol. Meg ad ajandekot, meg valami edesseget is - utobbit rendszerint az okayamai palyaudvaron veszi meg.)
Vegre kisutott a nap! Hetek ota nem lehetett napfenyt latni, mert bekoszontot az esos evszak, a cuju, es ilyenkor ejjel nappal esik. Olyan mint egy akvarium. Minden dohos, es peneszes lesz. A samu (munka) atmegy sarazasba, ami ha az erdoben dolgozunk meg szunyoginvazioval is meg vans pekelve. Rajottem, hogy voltakeppen az evszakok a termeszet emberenek a kovetkezot jelenthettek: telen megtanult fazni olyannyira, hogy a vegen teljesen hozzaszokott. Emlekeszem, milyen hiany elmenyem volt, amikor megenyhult az ido, es nem faztam tobbe. Nyaron meg a folyamatos izzadas, a budos, testre szaradt ruha, a sar az esoben, meg persze a szunyogok (legalabb is itt). Az elejen lazasan fujtam magam mindenfele szunyog uzo kemikaliakkal. Mostanra mar hozzaszoktam, hogy szivjak a verem... Neha el sem hajtom oket, siman csi kungozom egy szunyogfelho kozepen.
Ja, kiviragzott a lotusz, es a kutyak ejjelente olyan hangosan basznak a parkban, hogy felebredunk ra a zendoban. Szoval nyar van. Meg egy uber-brutal hosegben kuzdos osesshin es utana 2,5 honap szunet, mert azert 40°C-ban meg a zen sem mukodik.