Majus 31.
Vegul is a gyerek tudatallapota az elso lepes, mig valahol a csecsemoe a tavoli cel. Napkozben neha belelatok, milyen orom gondolat nelkul lenni. Ettol boldogok a gyerekek: nincs semmi prekoncepciojuk a dolgokrol, nem tudjak mi var rajuk a kovetkezo pillanatban. (Mi sem tudjuk, de gondolatokat krealunk rola, hogy megnyugtassuk onmagunkat.) Ures fejjel felbugyborekol az eredeti termeszetunk, ami erdekes modon az orom.
Most egyebkent eppen azon kuzdok, hogy ne arnyekolja be a gyakorlasomat a teljesitmenytudat. Nem is tudtam, milyen eros ez bennem. Volt, hogy egesz sesshin ment el azzal, hogy - miert van mar megint gondolatom, amikor ezen mar korabban tul voltam, miert nem ilyen meg olyan mely a meditaciom, stb?! Egy-egy gondolat ott kovalygott a fejemben, es azzal voltam elfoglalva, hogy kiuzzem. Mindez persze sesshin alatt, mikozben azt gondoltam, hogy mindenki milyen jol ul, es milyen melyen van, csak en benazok, mint egy hulye. Ja, es kozben mennek az ertekes sesshin napok, en meg nem jutok elore. Micsoda szenvedes!
Ugy hogy lealltam mindennel. Abbahagytam a delutani chi kungot, a japan tanulast, a kotelezo idon kivuli meditaciot, es figyeltem, mikor bukkan fol ez az erzes: a „toljuk meg jobban!“ erzes. Ma szabad nap volt, delutan megis leultem egy kicsit meditalni – egyszeruen nem jutott jobb az eszembe – es priman ment. Egeszen jol lecsendesult ez a hattergondolat. Szinte alig jon fel, ami azt eredmenyezi, hogy sokkal inkabb a pillanatban tudok lenni. Nehezemre esik ugy elengedni magat a gyakorlast, hogy ne akarjak elerni semmit. Kezembe vettem a konyvemet, es eppen az erofeszites-nelkulisegrol volt benne szo: nem lehet rosszul csinalni a gyakorlast, mert amig gyakorol az ember, mar jo uton halad. Az elso lelegzetnel, amikor meg eberen elvagjuk az elso gondolatot, ott vagyunk, ahol lenni akarunk – a jelenben. Ennel nem is kell, nem is lehet tovabb menni. A felbukkano gondolatot nincs miert okolni, hiszen nem rajtunk mulik, felbukkan-e. Azert csendesedik le az elme, mert mar gyakorlunk egy ideje. Ot perce, ket oraja, ket eve – mindegy. Hogy teljesen etunjenek, sem rajtunk mulik. Csak azon, hogy folytatjuk-e a gyakorlast. Persze kinek-kinek mas azaz ido, amikor eltunnek, de ha folyamatosan gyakorol az ember, nincs miert magat okolnia. Amikor az o szamara eljon az ido, meg lesz a dolog gyumolcse – ha lehet egyaltaln ilyesmirol beszelni. Milyen irigyseg van itt az emberek kozott, mert az X vagy Y gyorsabb az uton! Es mennyire visszaveti az embert, ha gyorsasaga miatt jonak gondolja sajat magat! Utana aztan mindig ezt fogja elvarni magatol, es az elvaras…
A konyvem egyebkent az itteni “biblia”. Majd mindenki ezt olvassa, az egyik srac – Sozen – ajanlasara. Sri Nisargadatta Maharaj: I am that. Ahogy elneztem, otthon a Librinel kaphato valamelyik konyve, de nem pont ez. Az Amazon-rol viszont barmikor meg lehet rendelni, nekem is onnan van meg. Csak ajanlani tudom.
Kuldok nehany kepet az uj community house-rol meg a belsejerol, ahol a Roshi huga, Masako San lakik jelenleg; a cseresznyeviragzasrol, amely meg marciusban volt, es Okayamabol folyamatosan ozonlottek az emberek, hogy lefenykepezzek; egy kisebb partirol; a Roshi teaszobajarol; egy sogen-ji alaprajzot, es nehany epuletbelsot. Persze nem ilyen sorrendben.
:)
VálaszTörlésGasho.