2010. május 31., hétfő

Ez meg aprilis vagy legyen inkabb majus

Elhataroztam, hogy ezen a blogon nem fogok filozofalni. Egyszer.
A Buddhizmus alapkerdese – most ugy tunik – a kovetkezo:
- Mi van elobbre? A tudatossag, amely a vilagot latja, vagy maga a vilag?
Erre a kerdesre a valasz nem lehet logikus, minthogy a ketto egymas reszei, egyseg, egymas nelkul nem letezhetnek. Itt valik nyilvanvalova, miert teremto isten az ember, maga a tudat. Letezik-e a vilag, anelkul, hogy valami tudna rola? Ilyen es ehhez hasonlo kerdesekre konkret valasz van a meditacioban, a megvilagosult letben. Sajnos elmondani lehetetlen, ezert kell hinni benne, hogy ez megvalosithato. Ezert vallas ez az egesz. Ha meg lehetne szavakkal magyarazni, nem lenne szukseg vallasra, gyakorlasra sem talan.

Mindegy, nem is fontos, csak gondoltam egyszer papirra vetem. Persze most gondolatokat irtam ide. Nem is tudom, banalisnak erzem oket, a blogot, ezert is (meg a ritka lehetosegek miatt) irok ide egyre ritkabban. Valamit meg akarok fogni a gondolatokkal, de nem lehet. Egy-egy pillanat, benyomas, tudatallapot. Nem letezik. Csak az emlekeimben, amelyek nem adjak vissza a benyomas ragyogasat.

¬Uszom az idoben, lassan ugy erzem, osszefolynak napok, honapok, evszakok. Fejemben a csend egyre novekszik. Neha csak ugy rajatkapom magam, hogy belefeledkezem a dolgokba, gyerekesen jatszva csinalom, amit eppen kell. Vagy folyamatosan latom a lelegzetemet, anelkul, hogy elkezdtem volna figyelni. Az itt osszegyujtott energia olyan eros, hogy szabalyosan negy evesnek erzem magam. Multkor takuhatsu (koldulas) kozben beugrott az erzes, ahogy az utcan pocsolyaba tapicskolva ugrabugraltam gyerekkent, minden erdekes volt, minden erdekelt. Nem emlek, csak erzes, benyomas, amit a jelen hasonlatossaga valtott ki. Ugyanez hajnalban ritkan van meg, amikor kinkeservesen kimaszom a halozsakombol, es pillanatra elkeseredek. Aztan sokszor hamar beindul a jelenlet, es mar-mar furcsa, hogy miert nem vagyok rosszkedvu hiszen hajnal van. Csak menetelek a sorban - megyunk szutrazni a hondoba (foepulet). Megint milyen furcsa jatek kovetkezik? Nem erint meg, nem gondolok rosszra (nem hagyom magam). Meg a sesshinek alatt szoktam leginkabb szenvedni, mikor az elso napokban a nagy erofeszites es kuzdelem miatt, hogy elerjek valamit, falnak megyek. Erre erdekes modon mindig szuksegem van. A kiborulas utan indulnak be a dolgok, elkezd szepen melyulni a koncentracio.

2 megjegyzés: