Ma csak ilyen osszefuggestelen gondolatoｋ formajaban tudok irni. Remelem igy is ertheto lesz.

Dharmakard. (Dharma a vilag rendje a buddhista filozofia szerint lehetna fizikanak, vagy metafizikanakis nevezni.) Gondolatok nelkuli jelenlet gyakorlasa. Amikor zazenben ulunk - tanitja a Roshi -, teljes koncentracioval fokuszaljunk a legzesre, akkor minden akalommal, amikor teljesen kiuritjuk a tudonket, vagunk egyet a dharmakarddal. Elvagjuk minden kapcsolatunkat az egonkkal, a gondolatainkkal, a multunkkal, a jovonkkel, az eszmeinkkel, a koncepcioinkban elo vilaggal. Megtoltjuk energiaval a medence tajeki energiakozpontunkat (tanden), valojaban folyamatosan bovitjuk a kapacitasat. Ezzel a munkaval tisztitjuk eveken at a lelkunket, toroljuk el a kepzelet vilagahoz fuzo karmankat.A kolostori eletben semmi mas nem tortenik, mint a folyamatos jelenlet gyakrolasa a mindennapokban. A tandenre koncentralva megprobalunk teljesen gondolatok nelkul letezni, dolgozni, egyutt lenni egymassal, stb. Itt erre minden lehetoseg megvan, mert amennyire lehetseges, a kisertesek hianyoznak. Szamomra kozuluk a stressz a legfontosabb, otthon mindig tele volt a fejem valami aggodalommal, meg ha minden teljesen rendben is volt. A nyugodt, rendezett elet meg hozza a gyumolcset: eleve kevesebb oromkielegitesre vagyom, igy szinte nem is gondolok azokra a dolgokra, amelyeket fel kellett adnom ahhoz, hogy itt lehessek.

Amugy pedig: amiota itt vagyok durvan ramt tort az edessegek utani vagy. A kemeny napok utan mindenki megprobal bespajzolni nemi csokit, kekszet, vagy barmi mast, ami finom. Egymasnak kinaljuk ezeket, es itt lathatolag mindenki gyerekesen boldog veluk. Szabalyosan vissza kell fognom magam, hogy ne akarjak minden szabad oramban a boltba szaladni egy kis finomsagert.

Kiderult kozben az is, hogy tobb szempontbol is kellemesebb most a Sogen-Ji. Egyreszt eltunt egy csomo idosebb, ideragadt ember, akik hosszabb ideje itt eltek mar, es nagyon kemenyek voltak az ujakkal szemben. Masreszt lazabb lett a menetrend, delutan mar nincs munka, es az intenzivebb hetek utan mindig tobb nap lazitas van, mert az altalanos napokon is tulajdonkeppen pihen az ember. Allati jo erzes amugy, hogy ennyi kulonbozo naciobol vannak itt gyakorlok. A multkor osszeszamoltuk, hogy a zendoban tiz kulonbozo orszagbol, negy kontinensrol vannak emberek. Van olyan nap, hogy minden altalam ismert idegen nyelvet hasznalom.

Van akinek tobb evtizedre vissznyulo tortenete van a Sogen-jivel kapcsolatban. Itt van peldaul Gentai es szerelme, Enen. Kb. tiz eve kezdtek el a gyakorlast itt, es ugy is gondoltak, hogy jo darabig itt fognak elni. Aztan jott a szerelem. Eloszor elhegytak a kolsotort, es Enen szulofoldjere, Mexikoba mentek lakni. Majd visszatertek, eloszor kulon-kulon, majd egyutt is, hogy itt gyakorlojanak, de a Roshi nem akart egy part a kolostor falai kozott tudni. Hosszas huza-vona utan egyezett bele abba, hogy gyakoroljanak, de nem lakhattak itt. Egy zazenre jaro idos neni a Sogen-Jire hagyomanyozta a hazat. Es eppen akkoriban halt meg. Ok ketten bekoltoztek, es attol kezdve minden nap hajnali haromkor indultak “munkaba” a kolstorba, majd az esti szutra utan haza. Ez igy ment egy darabig, utana a Roshi Mexikoba kuldte oket, hogy alakitsanak zendot, ugy hogy most ott laknak Mazatlan varosaban es evente egyszer-ketszer jonnek egy-egy honapra vissza. Amugy Gentai batyja hat evet toltott itt, es most eppen Taiwanban lakik, ahol kinaiul tanul. A sracok USA-beli szulei annyira utaljak Japant, hogy hallani sem akarnak rola. Egyszer sem jottek meglatogatni oket. Itt van egy belga srac peldaul, aki egy betegseg miatt kerult ide. Eredetileg dus gazdag szulok elkenyeztetett gyereke. A gimi utan egy fotos iskolaba jart, bebarangolta a vilagot, es Costa Ricaban toltott egy evet. Hazajoven milliokat keresett (nem derult ki, mivel) es a leggazdagabbak eletet elte: sportkocsi, nyaralas telen, teleles nyaron, atleta termet, gyonyoru baratnok, tenisz, golf, stb. Aztan egyszer csak kitort rajta egy ismeretlen tropusi betegseg, amit kozep-amerikabol hozhatott haza. Sehol nem tudtak vele mit kezdeni, allapota pedig egyik naprol a masikra romlott. Ereje gyengult, lefogyott, azt mondtak neki, hogy egy-ket ev, es novenyi format fog olteni. Az utolso pillanatban valami ismeros reven egy haborus ujsagirohoz csatlakozott, akinek szuksege volt egy fotosra. Elmentek eszak-Indiaba, ahol elobb utobb teljesen elhatlmasodott rajta a betegseg, mindez otezer meter magasn valahol a himalajaban. Az ottani emberek szeretete es torodese ebresztette aztan ra arra, hogy milyen eletet elt korabban. Talalkozva a Roshi egyik tanitvanyaval, aki vegul asszem lehozta ot a hegyrol, ugy dontott, hogy Japanba jon. Ot eve van itt.

Ami a sajat fejlodesemet illeti, nem tudok fantasztikus dolgokrol beszamolni. Az eddig itt toltott ket sesshinen egyre melyebb volt a koncentraciom, de nem tortent semmi olyan attores, amirol tobben beszamoltak nekem, a kezdeti kolostorbeli idejukben. Azt hiszem, kezdem megerezni, mi az igazi zazen. Es persze egyre komolyabb csendeket elek at. Legutobb mar rendesen sikerult gondolatok nelkul lennem akkor is, amikor nem meditaltam. A Roshi mindig csak azt mondja, hogy menjek melyebbre, nyujtsam el a kilegzeseket annyira, amennyire csak lehetseges, es akkor at fogom elni, hogy a testem csak kaprazat, hogy valojaban spiritualis leny vagyok, nem fizikai.

Az idojaras mindig kerdes hiszen gakorlatilag a szabad eg alatt elunk. Masfel hete raadasul kint alszom a szabadban, hogy egy kicsit trenirozzak a telre, amirol mindenki remtorteneteket mesel. A fagyasi serulesek hetkoznaposak, noha szoktatassal ritkulnak. A fagyos hidegben olyan szar dolog fel kelni, hogy leginkabb le sem fekszik az ember aludni. Ugyanakkor egyilyen tel elegendo ahhoz, hogy megtanuljuk mely kilegzest. Minel melyebb ugyanis a kilegzes, annal tobb energiat tudunk a tandenbe osszgyujteni, ami at is melegit egyuttal. Ime a valasz arra, miert tudnak tibeti jogik akar alsonadragban meditalni a hoban. Most egylore meg kellemes az ido, bar szepen lassan megy husz fok ala a nappali homerseklet, a hajnali pedig tiz ala. Allitolag csak a hajnalok lesznek igazan kemenyek. Decemberben is siman tud 14-16 fok lenni nap kozben, ha kisut a nap.

A Sogenji univerzum gyongyszeme a pottyantos wc. Van guggolos valtozata is, amin isteni jol esik gornyedni sanzenre (szemelyes beszelgetes a mesterrel) varva. Es van egy fantasztikus elonye: nem kell lehuzni wc-zes utan:-) Ugyanakkor neha ki kell tisztitani, ami a szmotty athurcolasabol all egy az erdoben asott verembe. Apropo erdo: harom napja az erdoben letesitett shitake gombatelepet epitem ujja. Tiz meteres bambusz nadakbol acsoltunk ot allvanyt. Ezekre specialis shitake gombafonallal beoltott faronkoket tamasztottunk. A vegen pedig vizzel lelocsoltuk az egeszet. Ha minden jol megy ujabb even at fog teremni a kolostornak a shitake. Amugy mindenfele munkat csinaltam mar itt: bambusz kerites epites, erdo takaritas, temeto takaritas, arok asas, sarlo es egyeb vago szerszam elezes.

Ma delelott Wc napot tartottam. Nekem kellett a wc-ket takaritani, majd utana az volt a feladatunk, hogy egyutt kiuritsuk az emesztoket. Godroket astunk a parkban, es bambusz rudon ket-ket ember vodrokben belejuk hordta a szmottyot. Az emesztokbol meg ki kellett merni hosszu nyelekkel ellatott edenyekkel a cuccost. Amelyben hemzsegtek a fergek, ugy mozgott az egesz, mint egy hangyaboly. Erdekes modon viszonylag konnyen hozzaszoktam a szaghoz, es egyaltalan nem jelentett problemat a munka. Van aki rosszabbul birta. Utana extra furdot vehettunk a furdohazban.

Eppen a mai nap konstataltam, hogy ez valojaban az az elet, amelyre az utobbi evekben vagytam. Munka a szabadban, kozossegben elni, lakni, stresszmentesen dolgozni, ugyanakkor anyagi problemaktol mentesen is, es sok szabadidovel, amit zazenre hasznalhatok fel. A sors furcsa fintora, hogy egy olyan helyen lelem ezt meg, amely egyeb okokbol kifolyolag kifejezetten taszito, es pont ez az, ami az egeszben a legfontosabb. Hiszen a lemondas “onmagunkrol” az, ami megvaltoztat, es ami a lenyeg. Nem pedig a fent leirt korulmenyek, amelyeket, ha el is ertem volna mas uton, idovel ugyanolyan terhesse valtak volna, mint barmelyik eletkorulmeny, amelyekbol valaha elegem volt.

Amikor ide keszultem, az alvastol feltem leginkabb. A hajnali keles sosem volt a mufajom, esti szuletesu gyerek leven, amugy is delutan jon meg az erom, es az esi uleseken sosem vagyok faradt. Az elso ket heten minden delutan aludtam legalabb egy orat. Utana fokozatosan egyre rovidebbeket, most meg mar egyaltalan nem alszom delutan, pedig hat - hat es fel oranal szinte sosem tudunk tobbet aludni ejszaka. A rohatsura leszek kivancsi (december elso heteben rendezett sesshin, amelyen elvben nem fekszik le az ember), hogyan birom majd. A minden beleadas jegyeben elvben a teljes kiutesig is elmehetnek, kerdes mikor ijedek meg, es dobom be a torolkozot.

A kolostor vonzaskoreben egy csapat segitokesz ember van, akik nap mint nap tesznek valamit erte. Rengeteg etel felajanlast kapunk. A konyha ahogy elneztem csak olyan 50-60 szazalekot kell hogy sajat forrasbol eloteremtsen, attol fuggoen persze, hogy eppen hanyan vannak a kolostorban. Most egyebkent szinte telt haz van. Folyamatosan tobb mint harminc ember, es ahogy elnezem, negyvennel lehet a plafon. A decemberi rohatsura (hosszabitott egy hetes sesshin Buddha szuletese alkalmabol) igy is tobb mint otven emberrel kalkulalnak, de ennyien mar nem ferunk be a konyhaba, meg a zendoba sem.Az osesshineken segiteni szokott a Roshi huga (Masako San) es egy masik neni is a fozesben. Van egy kabe tiz-tizenot ember, akik szinte nap mint nap hoznak valami ennivalot. Nishi San, pl. kepes reggel negykor egyedul szutrazgatni a Hondo mellett a parkban, miutan a konyha ele letette aznapi felajanlasat – nehany kilo kortet, sutemenyt vagy zoldsegeket. Ahogy elnezem a segitoink ugy mennek vasarolni, hogy ha valami eppen akcios a piacon, akkor nehany kiloval tobbet vesznek, es azt nekunk adjak. Minden ebed elott szertartasosan jelenti be a tenzo (napi szakacs), higy kitol mi van a levesben, foetelben, stb.