Az elso Osesshin

Na, ez durva volt. Sokan, sokfele dologgal riogattak, de minden mas persze a valosagban. Azt hittem, kiprobalt gyakorlo vagyok, de itt alattam is osszeomolott a talaj. Az Osesshin 7 nap folyamatos meditaciobol all, igen keves alvassal. Valojaban pedig folyamatos szivatasbol. Mar ott ereztem, hogy baj lesz, amikor kiderult, hogy az Europaban megszokott kb 8 ora meditacio helyett itt 12 a penzum, es tovabbi ket oraval kevesebbet alhatunk.

Erdekes modon a keves alvas volt a legkibirhatobb. Ejjel 11-fele fekudtunk, hajnali 3:40-kor keltunk. A sugarlab (jetleg) miatt amugy sem tudtam aludni ejjel, igy az elso ket nap meg elkaristoltam valahogy, delutan amugy is volt 40-50 perc alvasra. Sokkal idegesitobb volt azonban, hogy gyakorlatilag folyamatosan megzavarjak a bekes meditaciot. Masfel oranal tovabb sosem ulsz egy helyben, mert rohanni kell sanzenre.

Amikor felcsendul a negyedik csengoszo, akkor futas. A reggeli es esti sanzennel ezzel csak a sorrend dol el, amugy mindenki sorra kerul. Van azonban delelott es kora delutan is egy sanzen, amikor csak az elso 5-6 ember jut be. Amugy meg allati idegesito, hogy minden ujabb napi feladat elott szutra enekles, meghajlas es neha leborulas van. Felkeles utan 1 ora szutra. Neha olyan gyorsan mondva japaul, hogy a latin betus irast sem tudom kovetni, hat meg kimondani. Zazen elott szutra, etkezes elott szutra, teisho elott szutra, zazen utan szutra, szutra utan szutra. Allandoan vonuluk valahova: zendobol ebedlobe, es vissza, hondobol (ott szutrazunk, meg ott van a teisho - a mester delutani eloadasa) a zendoba es vissza, be az erdobe es vissza...

Meditalunk　a zendoban, csengoszo, rohanas, meditalunk a kenyelmetlen parnakon a sanzenre varva. Visszavonulas, ules. Utana esetleg reggeli vagy ebed, reggel van egy kicsi takaritas, ami vegre megmozgat. A teisho a total szenvedes: kemeny gyekenytatamin kuporogva seizaban (japan terdelo ules) vagy zazenben (lotusz, fel-, negyed- lotusz, stb.) masfel ora hosszat. Ennel csak a ko0kuho (Osesshin megnyito beszed) volt rosszabb, ahol leborulva kellett mindezt szigoruan seizaban vegigcsinalni. A vegen terdtol lefele nem ereztem a labamat. Mar mindenki a zendoban lehetett, amikor vegre kezdett visszaterni bele az elet. Probaltam kozben raallni, de lehetetlen volt. Szerencsere az egyik srac segitett. A Chi San (kolostrovezeto holgy) csak annyit mondott: "Sit down Peter! Don't brake your legs right now, we need those legs for zazen." Akkor meg humoromnal voltam, visszaultem tehat remego labaim koze es vartam a veget.

Harom nappal kesobb jott a holt pont. Annyira sotet volt a fejemben minden, hogy nem is emlekszem pontosan, meg nem is merek mindent leirni, ami bennem volt. Az mindenestre biztos, hogy a Hondo felgyujtasa is a terveim kozott szerepelt. (Jo moka lett volna, mert itt beleertve az erdot is minden fabol keszult.)

A szenvedes persze csak az erem egyik oldala, hiszen a zenben ezzel is a jelenletre probalnak ranevelni. Vedd eszre: eleg egy kis fajdalom ahhoz, hogy sotet szinben lasd a vilagot, mikozben az mit sem valtozik. Es fontos az is, hogy fenn tartsd a meditaciodat. Ahogy az ido ment elore, egyre melyebb volt a meditaciom, es egyre konnyebben tudtam gondolatok nelkul lenni akkor is, amikor nem ultunk. Ha az eloadas alatti labfajas helyett a legzesre koncentraltam mindjart kibirhatobb volt az egesz, noha ettol a fajdalom mit sem valtozott (ez a gyakorloknak persze nem ujdonsag). A csodalatos az, hogy itt mindez konnyebben ment (a holtpont utan persze).

Sajnos lejar az idom itt az internet kavezoban - ahol a sesshin utani nelkulozes miatt halomnyi edesseg kozott irom a leveleket - pedig annyi mindenrol szeretnek meg irni. Ma peldaul takuhatsu (tradicionalis buddhista koldulas) volt, ami az osesshin utani elso napon szokas. Akartam irni a halakrol, madarakrol, bogarakrol, a fantasztikus etkekrol, amiket itt kinalnak nekunk. A kolostori epuletekrol es a dzsungel konyvebe illo erdei temetorol,　ahova setalni jarunk az Osesshin alatt. De mindezekrol majd legkozelebb.